Fundamentális elemzés / Érték

Fundamentális elemzés során a vállalat pénzügyi kimutatásait használjuk fel. Az azokból kinyert adatok segítségével alkotjuk meg azokat a hasznos pénzügyi mutatókat, amelyek a cég értékelésében segítenek majd minket. Ebben a cikkben ezek a mutatók lesznek a középpontban.
Olvass tovább, hogy megtudd, melyek a legfontosabb pénzügyi mutatók, amelyek fundamentális elemzés során segíthetnek!

A fundamentális elemzés a cég értékét befolyásoló változók tanulmányozásán alapul, azokat felhasználva próbálja megállapítani, hogy a cég valódi értéke megfelel-e a jelenlegi piaci árfolyamnak.
Más szóval, a fundamentális elemzés, ahogy a neve is mutatja, a cég pénzügyi értékének alapjait vizsgálja. Ezek az alapok kapcsolódhatnak mind külső, mind belső tényezőkhöz.
A fundamentális elemzés ereje abban rejlik, hogy segítségével könnyebben észrevehetjük, ha egy részvény alulértékelt vagy éppen túlértékelt. Például, ha egy részvény ára messze magasabbnak tűnik a belső értéknél, felmerülhet a gyanú, hogy a részvény túlértékelt. Másrészt, ha egy részvény árfolyama sokkal alacsonyabb a kiszámított belső értéknél, az azt jelentheti, hogy a részvény alulértékelt.
A pénzügyi mutatók a cég pénzügyi helyzetének indikátorai. Kapcsolatot teremtenek a cég pénzügyi adatai között, amellyel lehetségessé válik a cég pénzügyi helyzetének részletes elemzése.
A különböző mutatók időszakos összehasonlítása konkrét válaszokat adhat a cég megfelelő irányítására.
Nézzünk néhányat a fundamentális elemzés mutatói közül!
A D/E vagy adósság/tőke arány a kötelezettségek és a tőke közötti kapcsolatot mutatja meg. A mutatót a cég pénzügyi tőkeáttételének mérésére használják. Azt is megmutatja, hogy a cég saját tőkéje milyen mértékben tudja kielégíteni a cég hitelezői felé fennálló kötelezettségeket gazdasági visszaesés vagy a cég felszámolása esetén.
Adósság/tőke = Összes kötelezettség/nettó tőke
Az 1 feletti adósság/tőke arány azt jelzi, hogy egy cég több idegen tőkét használ, mint sajátot, ami nem feltétlenül baj, ám bizonyos esetekben kockázatos lehet.
Az 1 alatti D/E arány azt jelzi, hogy egy cég több saját tőkét használ, mint idegen forrást, ami általában kisebb kockázatot is jelent. Azonban az alacsony adósság/tőke arányok jelezhetik azt is, hogy a cég nem használja ki a pénzügyi tőkeáttétel által hozható magasabb profitokat.
A likviditási mutatók olyan indikátorok, amelyek segítségével tágabb képet kaphatunk arról, hogy egy cég mennyiben képes kezelni adósságait és rövid távú kötelezettségeit. Éppen ezért ez nagyon fontos mutató mind a cég számára – amelynek figyelembe kell vennie likviditását a pénzügyi döntések meghozatalakor, – mind a potenciális befektetők számára.
Az arány kiszámításához az elemzők összehasonlítják a cég forgóeszközeit a jelenlegi kötelezettségeivel. A cég mérlegén szereplő forgóeszközök a következőket tartalmazzák:
A jelenlegi kötelezettségek az alábbiakat tartalmazzák:
Ezek alapján az alábbiak szerint számoljuk ki a likviditási arányt:
Likviditási arány = forgóeszközök / folyó vagy rövid lejáratú kötelezettségek
A gyorsráta kiszámolásához az alábbi adatokra lesz szükség a cég kimutatásaiból:
Ezek alapján tehát a képlet a következő:
Gyorsráta = (készpénz és azzal egyenértékű eszközök + rövid lejáratú betétek + forgatható értékpapírok + behajtandó számlák) / aktuális kötelezettségek.
A készpénz likviditás megmutatja, hogy a cég szabad pénzeszközei mennyire teszik lehetővé a rövid lejáratú kötelezettségek teljesítését. Kifejezi a vállalat képességét az adósságok egy évnél rövidebb idő alatt történő teljesítésére.
Készpénz likviditás = Rendelkezésre álló pénzeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek.
A jövedelmezőségi mutatók segítenek nekünk megtudni, hogy egy vállalat elegendő bevételt termel-e a költségek fedezésére és nyereséget is biztosít-e a tulajdonosainak.
Egy vállalatban sok különböző költséggel kell szembenézni. Ilyenek lehetnek a bérköltségek, adók, amortizációk, banki kamatok, stb. Ezért előfordulhat, hogy egy vállalat egy bizonyos területen jövedelmező, míg más területen veszteséges.
Ebből az okból kifolyólag többféle jövedelmezőségi mutató létezik.
A szabad cash flow (FCF) a vállalat működéséből származó pénzáramlást méri, miután levontuk a működéshez és beruházásokhoz kapcsolódó költségeket. Ez lényegében a cég termelő tevékenységei által generált pénzáramlás és a tőkekiadások (CAPEX) különbsége.
A cash flow számításának képlete és típusai segítenek megérteni, hogyan jön létre ez az érték, és milyen összetevői vannak.
A szabad cash flow megmutatja, mennyi pénz áll ténylegesen rendelkezésre a hitelezők és befektetők kifizetésére, valamint lehetőséget nyújt arra is, hogy új beruházásokba vagy osztalékfizetésbe fordítsuk azt.
A ROI az angol „Return on Investment” rövidítése. Ezt a mutatót arra használhatjuk, hogy megtudjuk, mennyit keresett a cég a befektetéseivel.
ROI = (Befektetés jelenértéke - Befektetés költsége)/Befektetés költsége
Az ROE a tőke megtérülése, azaz hogy mekkora jövedelmet termel a vállalat egységnyi saját tőkére vetítve.
ROE = Nettó bevétel / Saját tőke
Ez a cég által birtokolt eszközök megtérülése. Ez a mutató méri a cég gazdasági hozamát.
ROA = Nettó árbevétel / Eszközök
A piaciérték-mutatók funkciója többféle lehet:
És most jöjjenek a mutatók!
A P/B mutató megmutatja, hogy a befektetők mennyit hajlandók fizetni egy vállalat részvényéért a könyv szerinti értékéhez képest.
A könyv szerinti érték a vállalat könyvelés szerinti nettó vagyonát jelenti, vagyis az eszközök és kötelezettségek különbségét.
A két érték – piaci ár és könyv szerinti érték – közötti különbség gyakran utal a vállalat növekedési kilátásaira: minél magasabb a P/B arány, annál nagyobb jövőbeni növekedést áraz a piac. A mutatót ezért gyakran használják annak becslésére, hogy egy vállalat alul- vagy túlértékelt-e a piacon

Az EV/EBITDA-át úgy kapjuk meg, hogy a vállalati értéket (piaci tőkeérték + nettó pénzügyi adósság) elosztjuk az EBITDA-val. Az egyik fő előnye az objektivitása (kizárja a vitatható vagy nehezen homogenizálható tételeket, mint az értékcsökkenési leírások). A PER-rel ellentétben nem torzítják a különböző tőkeáttételi szintek. Hasznos lehet a ciklikus vállalatok értékeléséhez.
Minél alacsonyabb az Enterprise Value Multiple, annál alulértékeltebbnek tekinthetjük a vállalatot. Hasonló célt szolgál a P/EBITDA mutató is, amely az árfolyam és az EBITDA arányát vizsgálja
A P/E az egyik legismertebb és legtöbbet használt mutató a tőzsdén. Ez a mutató az árat a nettó nyereséghez viszonyítja.
P/E = Árfolyam / Nyereség
A PER fő előnye könnyű használhatóságában rejlik. Fő hátránya a ciklikus részvények esetén mutatkozó nagy érzékenysége, illetve a különböző tőkeáttételek miatt bekövetkező torzulások.
A mutató az árfolyamot a cash flow-hoz viszonyítja.
Fő előnye abban rejlik, hogy a vállalatok cash flow-jának használatával kiiktatja a torzulásokat, amelyeket bizonyos könyvelési tételek, mint az amortizációk vagy a rendkívüli bevételek okozhatnak. Jó eszköz lehet a hasonló tőkestruktúrával rendelkező vállalatok közötti összehasonlításhoz. Nem ideális mutató azonban a különböző szektorokban elhelyezkedő vállalatok összehasonlításához.
A PEG a PER-t hasonlítja össze az eredmény várható növekedésével.

Ha egy részvény PEG-je 1 vagy annál kevesebb, azt mondhatjuk, hogy alapvetően alulértékelt. Míg, ha meghaladja az 1-et, akkor valószínűleg egy túlértékelt részvényről van szó.
A kifizetési arány megmutatja a vállalat által a részvényesek jutalmazására fordított nyereség százalékos arányát. Ha egy tőzsdén jegyzett vállalat 50% kifizetést állapít meg részvényesi jutalmazási politikájában, nettó nyereségének fele a részvényesek között lesz szétosztva.
A befektetők esetében a siker gyakran egyet jelent azzal, hogy megfelelően értékelik a piaci várakozásokat befolyásoló különböző tényezőket, és hogy ezek hogyan változnak egy adott időszak alatt. Egyes tényezők pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják a vállalattal kapcsolatos piaci várakozásokat.
A növekedés egyik legfontosabb mutatója az összetett éves növekedési ráta (CAGR), amely megmutatja, hogy egy vállalat értéke átlagosan milyen ütemben nőtt egy adott időszak alatt.
Talán a legfontosabb tényező egy vállalat értékelésekor annak képessége a profittermelésre és az osztalékok kifizetésére. A vállalatnak többféle módon van lehetősége növelni nyereségét, például:
1) A vállalat bővítése
A szektortól függően a vállalatoknak lehetőségük van növelni értékesítésüket úgy, hogy új piacokra lépnek. Ezáltal új partnerekkel köthetnek megállapodásokat, új ügyfeleket szerezhetnek, új termékeket vagy szolgáltatásokat kínálhatnak.
2) Termékeik vagy szolgáltatásaik árának növelése
Ha a gazdasági helyzet lehetővé teszi, a vállalat dönthet úgy, hogy megemeli termékei vagy szolgáltatásai árát, ha a kereslet növekszik.
3) Költségek csökkentése
A működési költségek, vagyis az OPEX csökkentése fontos eszköz a profitabilitás növelésében.
Amikor egy vállalat növekedési potenciálját szeretnék meghatározni, a befektetők áttekintik az adminisztratív költségek, az értékesítés, a marketing, a kamatok és az értékesítés százalékos arányának statisztikáit. Ezenkívül elemzik a működési nyereséget, beleértve az értékesítés százalékos arányát, hogy megismerjék az elemzett cég jövedelmezőségét.
Lehetséges kockázatok, amelyek elriaszthatják a befektetőket:
A növekedési potenciál elemzéséhez a WACC is felhasználható, amely a tőke költségét méri.
A tőzsdén található cégek adatai és teljesítménye nyilvánosan elérhetőek és megtekinthetőek az adott cég weboldalán. Sok befektető azonban szűrőket és adatbázisokat használ a még gördülékenyebb elemzéshez.
Néhány példa a befektetők által kedvelt szűrőkre:
Néhány példa a népszerű adatbázisokra:
Amikor egy vállalatot fundamentális elemzéssel vizsgálunk, elsősorban a vállalat mérlegében, eredménykimutatásában és cash flow kimutatásában megtalálható adatokat vesszük figyelembe. Ezek alapján alkotjuk meg az olyan pénzügyi mutatókat, melyek segítségével összehasonlíthatjuk a vállalat jelenlegi helyzetét korábbi teljesítményével vagy a versenytársakéval.
A CFD kereskedéssel kapcsolatban az ügyfelek 71%-a pénzt veszít ezzel a szolgáltatóval.