Belső érték

Szerző:Kramár Dániel Levente

28 FEBR., 2025

A belső érték egy részvény valós vagy mögöttes értéke, függetlenül a piaci árától. A vállalat fundamentális tényezői alapján számítják ki, mint amilyen például a nyereség, adósság, pénzáramlás, növekedés és hosszú távú kilátások.

A belső értéket gyakran használják annak mérésére, hogy egy részvény túlértékelt vagy alulértékelt-e a piaci árához képest.

320 x 50

Ha például egy részvény belső értéke 50 €-ra jön ki, a piaci ára pedig 100 €, akkor lehet, hogy a részvényt túlértékeltnek tekintik, ami eladási lehetőséget jelenthet a befektetők számára.

Másrészt ha egy részvény belső értékét 100 €-ra számítják ki és a piaci ára 50 €, akkor lehet, hogy a részvényt alulértékeltnek tekintik, ami vételi lehetőséget jelenthet a befektetők számára.

A belső érték elemzése a befektetők körében gyakran használt technika a részvények értékelésére és befektetési döntések meghozatalára. Fontos azonban figyelembe venni, hogy a belső érték nem egy pontos mérőszám, és eltérő lehet attól függően, milyen módszertant alkalmaznak a kiszámításához és milyen feltételezésekkel élnek a vállalat jövőjére vonatkozóan.

Ezenkívül jegyezzük meg azt is, hogy egy részvény adott időpontbeli piaci árát pszichológiai és érzelmi tényezők is befolyásolhatják - emiatt sem mindig tükrözi a részvény belső értékét.

Hogyan számítják ki egy részvény belső értékét?

Számos mód van egy részvény belső értékének kiszámítására; az egyik leggyakoribb a pénzáramlás diszkontálási modell (angol rövidítésével DCF), amely a fundamentális elemzés egyik legelterjedtebb eszköze.

A DCF modell lényege, hogy a vállalat jövőbeli pénzáramlását becsülik meg, majd egy diszkontrátával diszkontálják, hogy megkapják a pénzáramlás jelenértékét. Az így kapott nettó jelenérték (NPV) tekinthető a részvény belső értékének.

Ha a részvény belső értékét a DCF modell segítségével szeretnénk kiszámítani, a következő lépéseket kell végrehajtani:

A jövőbeli pénzáram megállapítása: Először becsüljük meg a vállalat jövőbeli pénzáramlását, ami magában foglalja a várható nyereséget, mínusz a tőkeberuházások és adók.
Diszkontráta kiválasztása: Ezután kiválasztunk egy diszkontrátát, hogy tükrözze a pénz időbeli költségét. A diszkontrátát arra használjuk, hogy kiszámítsuk a jövőbeli pénzáramlások jelenértékét.
Belső érték kiszámítása: Végül összeadjuk az összes jövőbeli pénzáramlás jelenértékét, hogy megkapjuk a részvény belső értékét (a kalkulációban VAN-ként jelölve) angolul Net present value (NPV).

Példa a belső érték számítására

Tegyük fel, hogy van egy HIUB nevű vállalat. Az első tíz év pénzáramlásai a következők:

Év		Jövőbeli pénzáramlások (CF)
1		300
2		330
3		396
4		462
5		495
6		462
7		508,2
8		533,61
9		560,29
10		588,31

Év	Jövőbeli pénzáramlások (CF)
1	300
2	330
3	396
4	462
5	495
6	462
7	508,2
8	533,61
9	560,29
10	588,31

A diszkontráta lehet a vállalat súlyozott átlagos tőkeköltsége (WACC) vagy egy kockázatmentes ráta, mint például a 30 éves államkötvények hozama. A példában feltételezzük, hogy ez a ráta évi 3,5%.

Továbbá adatként rendelkezésünkre áll, hogy a 10. évben a végső érték 4.200 €, amelyet ebből az időszakból diszkontálunk. Azaz a számítás a következő: (FC=CF cash flow, VAN=belső érték)

Tegyük fel, hogy a cég részvényenkénti ára 11,25 € és a részvények száma 400. Így tehát a piaci kapitalizáció 4.500 € (11,25 x 400).

Most összehasonlítjuk a nettó jelenértéket (6.760,60 €) a piaci kapitalizációval, ami 4.500 €. Mivel az első érték nagyobb, mint a második, a vállalat alulértékelt lehet, így vonzó befektetési célpont.

Fontos ismét leszögezni, hogy a belső érték többféle módszertannal is kiszámítható; az információforrások különböző módszereket mutatnak, így lehetnek eltérések. Itt most az a lényeg, hogy általános képet kapjunk e koncepcióról és annak hatásairól a fundamentális elemzésben.

300 x 250

Opciók belső értéke

Az opciók esetében a belső értéket az alaptermék ára és a kötési ár (strike) közötti különbségként számítják ki. Ez mindig azt mutatja meg, hogy mennyi nyereséget termel az opció a tulajdonosának.

Ha a különbség negatív, a belső érték nulla, azaz csak az opció birtokosának nyereségét mérik.

Hasonlóképpen ha a strike és az alaptermék ára megegyezik (at the money), a belső érték szintén nulla.

Egy másik megközelítés: ha az opció "in the money," akkor van belső értéke a befektető számára.

Nézzünk két példát. Először egy call opció esetében ha a kötési ár 20 €, míg az alaptermék ára 25 €, a belső érték 5 € (25 mínusz 20). Ha a derivatíva után fizetett prémium 2 €, a befektető nettó nyeresége 3 € (5 mínusz 2), feltéve, hogy a belső érték 5 € marad, amikor a derivatíva lejár.

Egy put (eladási) opció esetében ez kicsit más. Ha például a kötési ár 13 € és az alaptermék ára 10 €, a belső érték 3 € (13 mínusz 10). De ha 4 € prémiumot kellett fizetni, akkor ebben a konkrét esetben a befektető nem nyereséget, hanem 1 € veszteséget könyvelhet el (3 mínusz 4), feltételezve, hogy a belső érték 3 € a lejáratkor.

Ezenkívül figyelembe kell vennünk, hogy egy opció ára nemcsak a belső értéktől függ, hanem a külső értéktől is. Ez utóbbi tükrözi a külső tényezők hatását - például azt, hogy mennyi idő van hátra a derivatíva lejáratáig.