Opciókkal történő kereskedés

Az eladási opció (put) egy olyan szerződés, amely a vevőnek jogot (de nem kötelezettséget) biztosít arra, hogy egy eszközt egy előre meghatározott áron eladjon egy jövőbeli időpontban vagy az előtt.

Tehát az eladási opció lehetőséget ad a birtokosának arra, hogy a jövőben egy eszközt egy meghatározott áron eladjon (strike ár). Ezért cserébe prémiumot kell fizetni.
Szeretnéd kihasználni a tőzsdét, hogy további jövedelemre tegyél szert? Ha igen, akkor az egyik legfontosabb eszköz, amit használhatsz, az eladási opció (put). Bár ezt a stratégiát már régóta használják, még mindig sokan nem tudják, hogyan működik.
Az eladási opció vásárlása egy medvepiaci pozíciót feltételez, azaz akkor keresünk pénzt, ha az alapul szolgáló eszköz ára csökken, míg az eladási opció eladása egy bikapiaci pozíciót jelent.
Ebben a cikkben részletesen elmagyarázzuk, hogy mik az opciók, mi a különbség egy eladási opció (put) és egy vételi opció (call) között, és bemutatunk egy példát, amely segít megérteni az ebben a cikkben meghatározott eszközt.
Mielőtt megtudnánk, hogy mi az az eladási opció (put), fontos tisztázni azt, hogy mik az opciók.
Az opciók olyan sokoldalú pénzügyi eszközök, amelyek lehetőséget biztosítanak a befektetőknek arra, hogy profitáljanak egy alapul szolgáló eszköz árának emelkedéséből vagy csökkenéséből. A befektetők vásárolhatnak vagy eladhatnak opciókat, hogy növeljék portfóliójukat korlátozott kockázattal és potenciálisan nagy nyereséggel.
Az opció egyfajta pénzügyi derivatíva. Ez egy szerződés két fél között, amely a vevőnek jogot, de nem kötelezettséget biztosít arra, hogy a jövőben egy előre meghatározott áron vásároljon vagy adjon el egy mögöttes eszközt.
Ezt az előre meghatározott árat strike-nak nevezik. Az opciókkal a tőzsdéken kereskednek, és különböző lejárati időkkel rendelkeznek.
👉 További információért látogass el az opciós kereskedésről szóló cikkünkre.
Amikor opciókkal kereskedünk, legyenek azok call vagy put típusúak, kétféle pozíciónk lehet: egy vételi vagy egy eladási pozíció, vagyis aki megveszi a put opciót és aki eladja a put opciót:

A put opció vevője a veszteségét a kifizetett prémiumra korlátozza, és a lehetséges nyeresége is korlátozott. A legnagyobb nyereség akkor érhető el, ha az alapul szolgáló eszköz értéke nullára csökken. Ebben az esetben az opciót lehívják, és az alapul szolgáló eszközt a strike áron adják el.
A put opció vevőjének végső eredménye attól függ, hogy rendelkezik-e az alapul szolgáló eszközzel vagy sem.
Ha rendelkezik az alapul szolgáló eszközzel, a nyereséget a következőképpen számítják ki:
Ha viszont nem rendelkezik az alapul szolgáló eszközzel, az azt jelenti, hogy a vevő short eladást hajtott végre (kölcsönveszi az alapul szolgáló eszközt). Ekkor eladja az eszközt, és alacsonyabb piaci áron visszavásárolja. Így az eredmény a következő lesz:
De van egy másik lehetőség is. A put opció vevője eladhatja az opciót, és így is nyereséget érhet el.
Másrészt a put opció eladója a lehetséges nyereségét a prémiumból származó bevételre korlátozza, míg a maximális veszteség, ahogy korábban említettük, akkor következik be, ha az alapul szolgáló eszköz értéke nullára csökken.
A put és call opciók a legnépszerűbb pénzügyi eszközök közé tartoznak, amelyekbe mindenféle kereskedő befektethet. Ezek az eszközök rugalmasságot kínálnak arra vonatkozóan, hogy különböző mögöttes eszközökben, a részvényektől a devizákig pozíciókat lehessen felvenni.

A put és call opciók működésének megértésével a kereskedők javíthatják befektetési stratégiáikat és jobb eredményeket érhetnek el. Meg kell jegyezni, hogy a put és call opciók különböző célokra használhatók, a fedezéstől (hedging) a spekulációig.
A befektetők ezeket az eszközöket arra használják, hogy megpróbáljanak hasznot húzni a piaci mozgásokból. Míg a put opciók a csökkenő mozgásból profitálnak, a call opciók az emelkedő mozgásból teszik ugyanezt (ha az opció vevőjének szemszögéből nézzük).
👉 További információért: Mi az a vételi opció (Call Option)?
A put és call opciók közötti egyik fő különbség az, hogy a put vevőknek korlátozottak a potenciális nyereségeik, mivel a maximális nyereségük akkor érhető el, ha az alapul szolgáló eszköz ára nullára csökken (és megkapják a strike árat). Ezzel szemben a call vevőknek korlátlan potenciális nyereségük van, mivel az alapul szolgáló eszköz ára folyamatosan emelkedhet.
Az eladóknak különböző kockázataik vannak minden esetben. Azok, akik put opciót adnak el, a legnagyobb veszteséget szenvedik el, ha az alapul szolgáló eszköz ára nullára csökken (és meg kell vásárolniuk a strike áron). Ezzel szemben a call opció eladójának korlátlan veszteségei lehetnek, ha az opció fedezetlen. Vagyis ha nincs az eszköz a portfóliójában, akkor a piacon kell megvásárolnia egy olyan áron, amely esetleg megugrott.
Az alábbiakban megnézünk néhány okot, amiért az emberek úgy döntenek, hogy eladási opciót vásárolnak.
Először is, az eladási opció vásárlása biztonságot nyújt a piaci esések esetén, vagyis fedezetként szolgál. Ha az alapul szolgáló eszköz ára a szerződésben rögzített ár alá esik, akkor a tulajdonosok pénzügyi előnyöket szereznek a rögzített ár és a valós ár közötti különbség révén. Ez lehetővé teszi számukra, hogy minimalizálják veszteségeiket, amikor a piacok összeomlanak.
Ezenkívül spekulatív céllal is lehet put opciót vásárolni. Ahogy korábban is írtuk, put opciót lehet vásárolni anélkül is, hogy birtokolnánk az alapul szolgáló eszközt, ha esésre számítunk.
Végezetül az eladási opció megvásárlása kevésbé kockázatos, mint más pénzügyi eszközöké, mint például a határidős ügyletek vagy a részvények. Ennek oka, hogy a tulajdonosok csak a kezdeti költséget fizetik ki az opció megszerzéséért, és nincs eladási kötelezettségük akkor, ha úgy döntenek, hogy nem élnek vele. Ezért kevésbé valószínű, hogy nagy veszteségeket szenvednek el, ha a piaci mozgásokra vonatkozó előrejelzéseik nem teljesülnek.
Tegyük fel, hogy egy befektető három hónapos eladási opciót vásárol 100 Magyar Telekom vállalati részvénycsomagra. Minden egyes részvény esetében a strike ár 12 €, a prémium pedig 2 €.
Lejáratkor a részvények ára 9,5 €-ra esett. Először képzeljük el, hogy a befektető birtokolja a részvényeket a portfóliójában, és 8 €-t fizetett minden egyes részvényért. Ekkor az eredmény a következő lenne:
Egy második forgatókönyv lehet az, hogy a befektető nem birtokolja a részvényeket. Így kölcsönveszi a részvényeket, eladja őket, majd alacsonyabb áron visszavásárolja:
Ebben az esetben a nyereség csak 50 € lenne.
És mi a helyzet a put eladójával? Nos, neki 12 €-t kell fizetnie részvényenként, vagyis összesen 1 200 €-t (12*100). De figyelembe kell vennünk, hogy részvényenként 2 € prémiumot kapott, azaz 200 €-t (2 * 100).
Ezek a veszteségek csökkenthetők, ha a részvényeket a piaci áron, 9,5 €-ért adja el. Így 9 500 €-t kapna (9,5*100). Így végül az eredmény a következő lenne:
Ahogy látható, a put vevőjének nyeresége és/vagy vesztesége ellentétes az eladóéval.
Általánosságban tehát elmondható, hogy a put és call opciók helyes használata lehetővé teszi a befektető számára, hogy jó eredményeket érjen el, függetlenül a piac irányától. Bár mindkettő kiváló lehetőségeket kínál kereskedési stratégiádnak javítására, fontos megérteni, hogyan működnek, mielőtt pénzügyi döntéseket hoznál.
Ajánlott brókerek
A befektetés veszteség kockázatával jár.
A kiskereskedelmi befektetők 71%-a veszít pénzt CFD-kkel való kereskedés során.
A CFD kereskedéssel kapcsolatban az ügyfelek 71%-a pénzt veszít ezzel a szolgáltatóval.