Fundamentális elemzés / Érték

Sokszor hallunk a szabad pénzáramlásról (angolul Free Cash Flow = FCF), különösen az elemzők részéről, mivel ez az egyik olyan mutató, amit vállalatok értékelésére használnak. Mi is ez valójában? Milyen típusú szabad pénzáramlások léteznek; hogyan értelmezzük őket; és melyek a főbb arányszámok?

Ebben a cikkben alapos elemzést végzünk, amelynek keretében más cikkekre is kitérünk, hogy egyetlen lehetséges mutató se maradjon ki.
A szabad pénzáramlás kritikus fontosságú pénzügyi mutató, ami a vállalat által generált készpénz mennyiségét adja meg az eszközbázis fenntartásához vagy bővítéséhez szükséges készpénzkiadások figyelembe vétele után.
Más szóval ez az a készpénz, amit a vállalat a működés és eszközök fenntartásához vagy bővítéséhez szükséges mennyiségen túl termel. Az FCF alapvető fontosságú a részvényesek, befektetők és vezetők szempontjából, mert világos képet ad a rendelkezésre álló likviditásról, amit kioszthatnak a részvényesek között, újra befektethetnek az üzleti tevékenységbe, adósság törlesztésére használhatnak vagy tartalékolhatnak jövőbeli vészhelyzetekre.
A szabad pénzáramlás (FCF) kiszámításának képlete általában a következő:
operatív pénzáramlás - tőkeberuházás = szabad pénzáramlásAhol:
Azonban ez a szabad cash flow kiszámítására alkalmazott képlet nem adekvát vagy nem eléggé átlátható, mivel nem veszi figyelembe a forgótőke változásaiból eredő nettó pénzkiadásokat, azaz a készletek vásárlását vagy eladását, a követelések növekedését vagy csökkenését, valamint a kötelezettségek növekedését vagy csökkenését, amelyeket forgótőkeként kell finanszírozni; ahogy felduzzaszthatja a szabad cash flow-t többek közt a részvénykompenzáció vagyis a vezetők részvényopciók alapján történő kompenzációja, ami a vállalat egyik rövid és középtávú finanszírozási módja, de nem valós vagy operatív tevékenység.
Ebből következik, hogy a szabad cash flow-t minden vezető és elemző különböző kiigazításokkal számítja ki.
Nézőpontunkból a szabad cash flow kiszámításának legmegfelelőbb módja a következő képlet alapján történik:
FCF = EBIT - adók + értékcsökkenés és amortizáció - CapEx - forgótőke változásaA szabad cash flow (FCF) kiszámításának még alaposabb megértése érdekében fontos, hogy részletesen meghatározzuk a képlet összetevőit. Az alábbiakban tehát magyarázatot adunk ezekről.
Az EBIT (más néven működési eredmény) a vállalat jövedelmezőségének mérőszáma, ami kizárja a kamat- és adókiadásokat. Ez a mutató kizárólag a normál üzleti tevékenységből származó bevételekre összpontosít, figyelmen kívül hagyva a finanszírozási struktúra és az adókötelezettségek hatását. Az EBIT tehát a vállalat fő tevékenységeiből származó nyereséget tükrözi anélkül, hogy figyelembe venné, miként finanszírozzák vagy hogyan részesül adókedvezményekből.
Ezek nem pénzbeli számviteli költségek, amelyek a tárgyi eszközök és immateriális javak értékvesztését tükrözik.
Mindkét eljárás lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy csökkentsék az adóköteles jövedelmüket, bár nem járnak valódi pénzkiadással.
A szabad cash flow (FCF) kiszámításakor ezek az összegek hozzáadódnak, mert bár csökkentik a nettó nyereséget, nem befolyásolják az operatív cash flow-t.
Akadhat, aki ezen a ponton megkérdezi, miért nem közvetlenül az EBITDA-ból indulunk ki a képletben. A válasz: azért, mert az EBITDA egy nem GAAP szerinti pénzügyi mutató, amit minden vállalat a saját metódusával számíthat ki, ez pedig hibákat okozhat a vállalatok összehasonlításakor. Ezért inkább magunk végezzük el a korrekciót, és (ez fontos) mindig ugyanúgy minden vállalat esetében.
A CAPEX a tárgyi eszközökbe történő beruházásokat jelenti, amelyeket a vállalat működési kapacitásának fenntartása vagy fejlesztése érdekében hajtanak végre. Ez magában foglalja új gépek, épületek, járművek vásárlását vagy a meglévő eszközök fejlesztését.
A tőkeberuházások kulcsfontosságúak a vállalat hosszú távú növekedése szempontjából, de jelentős pénzkiadásokkal járnak, amelyeket finanszírozni kell. Az FCF kiszámításakor a CAPEX levonásra kerül, mert ez olyan pénzfelhasználás, ami nem áll rendelkezésre a részvényesek számára vagy más operatív célokra.
A működőtőke a forgóeszközök (például készpénz, vevőkövetelések és készletek) és a rövid lejáratú kötelezettségek (például szállítók és egyéb rövid lejáratú tartozások) közötti különbségre utal.
Ez a vállalat likviditásának mércéje és mutatja azt, mennyire képes fedezni rövid távú kötelezettségeit.
A szabad pénzáramlás (FCF) számításánál a forgótőke változása levonásra kerül, mert a forgótőkébe történő befektetés készpénzt igényel, míg a forgótőke csökkenése készpénzt szabadít fel a vállalat számára.
Ezek az összetevők átfogó képet nyújtanak arról, hogyan termel és használ fel készpénzt a vállalat, és megmutatja, hogy az eszközbázis fenntartása vagy bővítése, illetve az operatív kötelezettségek teljesítése után mennyi szabad készpénzt képes generálni.
Nézzünk most meg egy szabad pénzáram (FCF) számítási példát egy olyan jól ismert vállalat 2023-as adataival, mint a Meta Platforms (META). Egyúttal megvizsgáljuk a korábban említett két képlet különbségeit.
A Meta 2023-as általános szabad cash flow-jának kiszámításához az egyszerű képletből indulunk ki:
FCF = operatív pénzáramlás - tőkeberuházás (CapEx)Ahol:
Na mármost ha a Meta valós és normalizált FCF-jét szeretnénk kiszámítani, ami kizárólag az operatív tevékenységeiből származik (részvényopciók kompenzációs kiigazításai, rendkívüli eszközleírások, átszervezési költségek és más nem operatív ismétlődő tevékenységek nélkül), a másik képletet használjuk:
FCF = EBIT - adók + értékcsökkenés és amortizáció - CapEx - forgótőke változásaAmelyben:
Eredményként pedig a következőt kapjuk:
Amint látható, jelentős különbség (15.423 millió dollár) van az általános FCF és a valós FCF között - főként azért, mert a valós és normalizált FCF kizár 14.000 millió dollár készpénzt, ami a részvényopciós kompenzációból származott, valamint más nem operatív kiigazításokat (mint például a banki kamatok beszedése, az átszervezési költségek és más tevékenységek).
Így szerintünk egyértelműen a második képlet a helyes mód a vállalat szabad pénzáramlásának mérésére, amit "Free Cash Flow to the Firm"-nek is neveznek.
A szabad pénzáramlás (Free Cash Flow) különböző típusai különböző nézőpontokat tükröznek a vállalat készpénztermeléséről és annak különféle érdekcsoportok, például részvényesek és adósságtulajdonosok számára elérhetőségéről.
Íme a három fő típus:
A Free Cash Flow Yield olyan mutató, ami összehasonlítja egy vállalat szabad pénzáramlását a piaci értékével.
Úgy számítják ki, hogy az éves szabad pénzáramlást elosztják a vállalat teljes piaci értékével (ami magában foglalja a részvények értékét és egyes számításokban az adósságot is).
(FCF / részvények száma) / piaci értékAz FCFY módot kínál arra, hogy egy vállalat jövedelmezőségét a piaci méretéhez viszonyítva értékeljük. A magasabb FCFY tehát arra utal, hogy a vállalat jelentős mennyiségű készpénzt termel a piaci értékeléséhez képest, ami alulértékelést jelezhet a piac részéről vagy erős készpénztermelő képességet.
A Free Cash Flow to the Firm, amiről fentebb már szó esett, a vállalat összes tőkéjét biztosító (így többek közt a részvényesek és az adósságtulajdonosok) rendelkezésére álló szabad pénzáramlás mértéke.
Az EBIT-ből számítják ki, az adókkal korrigálva (hogy megkapják az adózás utáni nyereséget a finanszírozási költségek figyelembevétele nélkül), hozzáadva az értékcsökkenést és amortizációt (mivel ezek nem pénzbeli költségek), illetve levonva a nettó forgótőkét és a tőkebefektetéseket (CAPEX).
Az FCFF képet ad arról, hogy mennyi - a részvényesek és az adósságtulajdonosok számára elérhető - készpénzt tud a vállalat generálni, miután fedezte működési és beruházási költségeit.
A Free Cash Flow to Equity a kizárólagosan a vállalat részvényesei számára elérhető pénzáramlást méri az összes költség, beruházás és adósság levonása után.
Az FCFF-ből kiindulva számítják ki, amit korrigálnak a vállalat adósságával kapcsolatos nettó pénzáramlásokkal (beleértve az adózott kamatfizetéseket és az adósságszintek nettó változásait).
Az FCFE betekintést nyújt abba, hogy mennyi készpénzt lehetne elméletileg kiosztani a részvényeseknek anélkül, hogy az befolyásolná a vállalat működését. Ezért fontos mérőszám a részvények értékeléséhez, illetve az osztalékok vagy részvény-visszavásárlások potenciáljának felméréséhez.
Az FCF értelmezése változhat attól függően, hogy pozitív vagy negatív. Az alábbiakban kifejtjük, hogy mit jelezhet az egyik, illetve a másik helyzet.
A pozitív FCF azt jelenti, hogy a vállalat több készpénzt termel, mint amennyire szüksége van az eszközbázis fenntartásához vagy bővítéséhez. Ez általában pozitív jel és többféleképpen értelmezhető:
A negatív FCF azt jelzi, hogy a vállalat több készpénzt költ működésére és tőkebefektetéseire, mint amennyit termel - ezt „készpénzégetésnek” is nevezik. A negatív FCF-et általában kedvezőtlen jelenségként értelmezik, azonban a következmények a helyzet kontextusától és okaitól is függnek:
Kulcsfontosságú, hogy az FCF-t a vállalat pénzügyi és stratégiai helyzetének tágabb kontextusában értelmezzük. Egyetlen évnyi negatív FCF egy erős készpénztermelési múlttal rendelkező vállalatnál nem feltétlenül ad okot aggodalomra, különösen ha tervezett stratégiai beruházások okozzák. A krónikusan fennálló negatív FCF azonban azt jelezheti, hogy a vállalat komolyabb kihívásokkal néz szembe.
Összefoglalva: mind a pozitív, mind a negatív FCF különböző értelmezéseket hordozhat, az értelmezés kulcsa pedig az, hogy megértsük a számok mögötti okokat és azt, hogy ezek miként viszonyulnak a vállalat hosszú távú stratégiájához és elvárásaihoz.
Mint azt láthattuk, a Free Cash Flow (FCF) olyan eszköz, ami információkat nyújt a főbb működési tevékenységek készpénztermelő képességéről. Következzenek most azok a jelentősebb mutatók, amelyek az FCF-t használják.
A Free Cash Flow Margin vagy értékesítéshez viszonyított arány az FCF-t a vállalat teljes értékesítésével vagy bevételével veti össze, és mérőszámként arról ad képet, hogy mennyi szabad készpénzt termel a vállalat minden egyes bevételezett dollár után. Az FCF-t elosztják a teljes értékesítéssel, és az eredményül kapott érték minél nagyobb, annál nagyobb hatékonyságot jelez az értékesítés szabad készpénzre való átváltása tekintetében.
A jól ismert ár/nyereség (P/E) arányhoz hasonló logika mentén a P/FCF arány a vállalat piaci árát a szabad cash flow-jával (FCF) veti össze, így mérőszámként információval szolgál a vállalat értékeléséről a készpénztermelő képességéhez viszonyítva. Úgy számítják ki, hogy a vállalat piaci értékét elosztják az FCF-fel.
A viszonylag kisebb arányszám azt jelezheti, hogy a vállalat alulértékelt a készpénztermeléséhez képest.
Az EV/FCF arány összehasonlítja a vállalati értéket (Enterprise Value = EV) a generált FCF-fel. Ez az arányszám áttekintő információt nyújt a vállalat értékeléséről a készpénztermelő képességéhez viszonyítva.
Alacsonyabb EV/FCF érték utalhat arra, hogy a vállalat alulértékelt vagy hatékonyan termel készpénzt a teljes méretéhez viszonyítva (beleértve az adósságot is).
Az FCF hozam avagy FCF Yield a P/FCF arány reciproka, tehát úgy számítják ki, hogy az FCF-et elosztják a vállalat piaci értékével. Ez képet ad a vállalat által generált hozamról a szabad cash flow és a piaci méret viszonylatában.
A magasabb érték azt jelezheti, hogy a vállalat jelentős mennyiségű készpénzt generál a piaci értékeléséhez képest.
Az angolul FCF Coverage nevű arányszám a vállalat azon képességét méri, hogy a termelt FCF révén fedezze adósságait és pénzügyi kötelezettségeit. Úgy számítják ki, hogy az FCF-et elosztják az adósságszolgálattal (kamatfizetés plusz tőketartozás törlesztése).
A magasabb érték azt jelzi, hogy a vállalat a generált készpénzzel hathatósabban tudja kezelni adósságait - ez pedig erősebb pénzügyi pozícióra utal.
Végül pedig az újrabefektetés/FCF arány megmutatja, hogy az FCF hány százalékát forgatja vissza a vállalat tőkebefektetések (CAPEX), felvásárlások vagy bármilyen más növekedési célú befektetés révén.
Kiszámítási módja a CAPEX elosztása az FCF-fel. A nagyobb érték azt jelzi, hogy a vállalat nagyobb hajlandósággal fekteti a termelt készpénzt a jövőbeli növekedésbe.
A fenti arányszámok értékes eszközként szolgálnak az elemzők és befektetők számára a vállalat pénzügyi egészségének, működési hatékonyságának és értékteremtési képességének megítélése során.
A szabad készpénzáramlás (Free Cash Flow = FCF) és a működési vagy operatív készpénzáramlás (Cash Flow from Operations = CFO) egyaránt kulcsfontosságú mutató a pénzügyi elemzésben, amelyek bár összefüggnek, jelentős különbség van köztük. Az alábbiakban részletezzük a két mutató közötti főbb különbségeket.
Ugyan már foglalkoztunk vele, de röviden:
A kulcsfontosságú különbség a CFO és az FCF között a megközelítésben rejlik: míg a CFO a vállalat működéséből származó készpénzre összpontosít anélkül, hogy figyelembe venné a tőkeberuházásokat, addig az FCF figyelembe veszi ezeket a beruházásokat, így reálisabb képet nyújt a vállalat működési bázis fenntartása vagy bővítése utáni készpénztermelő képességéről.
Lényegében tehát a CFO a közvetlenül az üzleti tevékenységekből származó készpénzre összpontosít, míg az FCF azt értékeli, hogy mennyi készpénz marad más célokra, miután a vállalat jövőjéhez szükséges beruházásokat végrehajtották.
Alapvető módon. A szabad cash flow (FCF) központi szerepet játszik a pénzáramlás diszkontálásában (DCF). Ez utóbbi egy olyan értékelési technika, amit egy befektetés értékének becslésére használnak a jövőbeni cash flow generálási képesség alapján.
Az FCF és a DCF közötti kapcsolat közvetlen és alapvető fontosságú a vállalat vagy projekt jelenértékének meghatározásához. Az alábbiakban elmagyarázzuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
A cash flow diszkontálás meghatározó alapjából kell kiindulni. A pénzáramlás diszkontálásának modellje a vállalat által várhatóan generált jövőbeni szabad cash flow-kat vetíti előre, majd azokat egy megfelelő (a kockázatokat és a pénz időértékét tükröző) diszkontrátával diszkontálja a jelenre.
Ez a számítás adja meg e pénzáramok nettó jelenértékét, amit a vállalat vagy projekt belső értékének tekintenek.
Az FCF szerepe a DCF-ben
A FCF alapvető fontosságú a DCF modellben, mert tükrözi a tényleges készpénzt, amit a vállalat képes generálni az üzleti tevékenység fenntartásához és bővítéséhez szükséges tőkebefektetések fedezése után, és ami visszajuttatható a részvényeseknek vagy újra befektethető a vállalatba. Ez a vállalat értékteremtő képességének mértéke, ami mentes a nem pénzbeli számviteli eljárások és a finanszírozási struktúrák torzításaitól.
Végső soron tehát nemcsak az fontos, hogy tudjuk, mi az a szabad pénzáram (FCF), hanem az is, hogy megtanuljuk értékelni és értelmezni a szabad pénzáramlás minden lehetséges típusát, és tisztában legyünk azzal, miként számítják ki őket. Ezek ugyanis részletesebb képet adnak a vállalat pénzügyi helyzetéről, ami általában segít a precízebb döntések meghozatalában.
A befektetés veszteség kockázatával jár.
A kiskereskedelmi befektetők 71%-a veszít pénzt CFD-kkel való kereskedés során.
A befektetett tőkéd kockázatnak van kitéve.