Fundamentális elemzés / Érték

A ROA (Return on Assets) egy olyan pénzügyi mutató, amely egy vállalat jövedelmezőségét méri az összes eszközéhez képest.
A magas ROA azt jelenti, hogy egy vállalat eszközei magas profitot generálnak, míg az alacsony azt, hogy egy vállalat eszközei nem generálnak túl nagy nyereséget.
Ezt a mutatót úgy számítják ki, hogy egy vállalat nettó nyereségét elosztják az összes eszközével. Az eredmény százalékban kerül kifejezésre.
Például a 20% ROA azt jelenti, hogy minden 100 euró eszközre 20 euró a vállalat nettó nyeresége. Így a magasabb ROA mindig jobb, mivel a vállalatnak kevesebb eszközre lesz szüksége egy adott szintű nyereség eléréséhez.
Ráadásul magasabb eszközarányos megtérülés esetén ugyanazon nyereségszint mellett kevesebb eszköz szükséges, így a fenntartásukra fordítandó befektetés is kisebb lesz.

Nettó nyereség = EBIT - adók - kamatok
Eszközök = Kötelezettségek + Tőke
A számlálóban az adózott eredmény van, ami a vállalat által realizált nyereség. Az összes költség le van vonva, beleértve a kamatokat és az adókat is. Ezt az adatot az eredménymérlegben rögzítik.
A nevezőben a vállalat összes eszköze található meg. Minden olyan javat vagy jogot ide értünk, amelyeknek a vállalat a birtokában van, és amelyektől a jövőben hozamot vár.
A ROA egy fontos mutató, mivel lehetőséget ad a befektetőknek és pénzügyi elemzőknek arra, hogy összehasonlítsák egy vállalat hatékonyságát az eszközei nyereségtermelő képességével. Magasabb eszközarányos megtérülés esetén a vállalat hatékonyabban hasznosítja eszközeit a nyereség elérése érdekében.
Fontos megjegyezni, hogy az eszközarányos megtérülés nem tökéletes és vannak korlátai. Például nem veszi figyelembe a vállalat tőkeköltségét és adósságstruktúráját, ami torz képet adhat a jövedelmezőségéről.
Ezenkívül nagymértékben változhat egyik időszakról a másikra, ezért ajánlott hosszabb távú kontextusban elemezni. Másrészt figyelembe kell venni, hogy mint más jövedelmezőségi mutatókat, a ROA-t is össze kell hasonlítani azonos ágazatban működő vállalatok eredményeivel.
A ROA összehasonlítható például a ROE-vel (Return on Equity), amely a vállalat teljesítményét méri a saját tőkéjéhez képest, vagy a ROI-val (Return on Investment), amely egy befektetés hozamát méri.
Az eszközarányos megtérülés összehasonlításakor fontos figyelembe venni, hogy mindegyik más-más szempontot néz és eltérő információkat szolgáltathat egy cég teljesítményéről.
Például a ROE hasznos lehet egy cég teljesítményének összehasonlítására azonos ágazatban működő társaival, míg a ROI-t annak eldöntésére használhatjuk, hogy egy projektbe vagy cégbe történő befektetés jövedelmező-e.
Azt is meg kell jegyezni, hogy a ROA-tól eltérően a ROE nevezőjében a cég saját tőkéje szerepel, nem a teljes eszközállomány.
Mindenesetre alapvető, hogy ezeket a mutatókat együttesen elemezzük. Ezáltal teljes képet kaphatunk egy cég teljesítményéről.
Amikor a ROA-t összehasonlítjuk a tőke költségével, akkor megállapítható, hogy a cég elegendő jövedelmezőséget termel-e a finanszírozás költségeinek fedezésére.
Ha az eszközarányos megtérülés nagyobb, mint a tőke költsége, akkor a cég megfelelő jövedelmezőséget termel, és vonzó befektetésnek tekinthető. Ha az eszközarányos megtérülés kisebb mint a tőke költsége, akkor a cég nem termel elegendő jövedelmezőséget, így pedig kevésbé tekinthető vonzó befektetésnek.
A tőkestruktúra is többféleképpen befolyásolhatja egy cég ROA-ját. Például ha egy cég nagy mértékben támaszkodik az eladósodásra a tőkestruktúrájában, akkor magasabb ROA-t érhet el a levonható kamatok miatt, amelyeket az adóssággal lehet elérni. Ez azonban növelheti a cég pénzügyi kockázatát is, ha nem kezelik megfelelően.
Az eszközarányos megtérülés elméletben használható különböző szektorokban működő vállalatok összehasonlítására is. Azonban ez nem a legcélszerűbb, mert a szektor befolyásolja az eredményt. Például egy pénzügyi cégnek és egy bányászati vállalatnak nagyon különböző a tőkeigénye és a várható nyeresége is.
A legjobb, ha a ROA-t azonos szektorban működő vállalatokkal hasonlítjuk össze. Ezen túlmenően figyelembe kell venni a vállalat aktuális ciklusát is, hogy éppen növekedési szakaszban van-e, vagy már a konszolidáció időszakában.
Ezenkívül az is fontos, hogy egy vállalat ROA-ját számos tényező befolyásolhatja, mint például a tőkeszerkezete, az eszközkezelés hatékonysága és a befektetések minősége is, ezért nem szabad ezt az egyetlen összehasonlítási alapként használni.
A pontosabb összehasonlítás érdekében fontos figyelembe venni a különböző tényezőket, amelyek befolyásolhatják a vállalkozás eredményeit, mint például a működési szektor nyereségessége, a vállalat mérete, a pénzügyi kockázat, stb.
Végül fontos elemezni a piaci- és a vállalat saját helyzetét, mivel az eszközarányos megtérülés jelentősen változhat az idők folyamán a gazdasági ciklusok és a vállalat saját változásai miatt.

Nézzük meg a Wizz Air példáját, ahol a következő számokat látjuk (millió euróban):


Az eszközök kiszámítása során ne felejtsük el, hogy ezek egyenlőek a kötelezettségek és a tőke összegével:
Eszközök: 8 549,2 + 145,7 = 8 694,9
A nettó nyereség kiszámításához az EBIT-ből levonjuk a kamatokat és az adókat:
Nettó nyereség: EBIT - adók - kamatok = 341 – 17,4 – 196,7 = 126,9

Az eredmény értelmezésének értelmében minden 100 euró eszközbe történő befektetés esetén 1,4 euró nettó nyereséget ér el a vállalat.
Erre számos módszer létezik:
👉 Az egyéb pénzügyi mutatókkal kapcsolatos további információkért tekintse meg pillércikkünket: Mi a fundamentális elemzés?
A ROA-val ellentétben a ROE a vállalat nettó vagyonán alapul, amely úgy számítható ki, hogy a cég eszközei mínusz kötelezettségei.
A ROE és a ROA egyaránt a vállalat által termelt nyereség mérésére szolgál. Mindazonáltal mindkét mutatót más mutatókkal együtt kell használni, mivel nem ismerjük például a vállalat adósságszintjét.Fu
Ezen túlmenően a ROE és a ROA összehasonlítását az azonos szektorban működő többi vállalatéval, vagy az ágazati átlaggal kell elvégezni.
A ROA fő korlátja az, hogy nem veszi figyelembe a vállalat tőkeáttételét. Ez ellentétben áll a ROE-vel, amely a nevezőjében csak a saját tőkét veszi figyelembe.
A következőképpen tekinthetünk rá: a ROA-ban a befektetők teljesítményét (a nettó nyereséget) hasonlítjuk össze azokkal az eszközökkel, amelyeket mind a befektetők, mind a hitelezők finanszíroznak adósságon keresztül.
Röviden, a ROA a fundamentális elemzés pénzügyi mérőszáma, amely azt igyekszik mérni, hogy a vállalat mennyire hatékony az előnyök megszerzésében, minden egyes tőkébe fektetett euró után.