Mutatók

Amikor technikai elemzést végzünk, figyelembe kell vennünk egy sor mutatót és képleteket, hogy megismerhessük a számunkra lényeges trendeket és árakat, és ezáltal meghozhassuk a legjobb döntést. Ebben a cikkben ezek egyikéről, az ATR (Average True Range) mutatóról fogunk beszélni.

Az Average True Range (ATR) a volatilitás egyik legfőbb indikátora a technikai elemzés területén. A legendás J. Welles Wilder által létrehozott mutató eredetileg Volatility Index néven jelent meg az 1978-as "New Concepts in Technical Trading Systems" című könyv 3. fejezetében.

Ebben a fejezetben Wilder megjegyzi, hogy „az egyetlen dolog, ami arányos a volatilitással, az a tartomány (range)”, amelyet úgy értelmezünk, mint egy gyertya maximuma és minimuma közötti különbség.
Azonban amikor egy erős rés (gap) keletkezik két ülés között, ez a számítás teljesen torzul, mivel a gyertya tartománya nem tükrözi az ár teljes mozgását. Emiatt Wilder bevezeti a True Range fogalmát, amellyel megfelelően mérhetjük az ártartományokat.
Ahogy az előző részben említettük, az mutató kiszámításához a True Range-ből (TR) kell kiindulnunk. A True Range-hez az alábbi adatokat kell figyelembe vennünk.
True Range-nek nevezzük a fenti három érték közül a legnagyobbat.
Ha így nézzük a tartományokat, akkor az ár valódi mozgástartományát vesszük alapul.
Nézzünk egy példát az alábbi ártáblázaton keresztül:

Ebben a táblázatban kiszámítottuk a következő értékeket is:
Az aktuális nap minimumának és az előző nap zárásának különbsége (abszolút értékben)
Ezekből az értékekből kaptuk meg az utolsó oszlopot (True Range), mint a három előző érték maximumát.
Az Average True Range kiszámításához elegendő egy exponenciális mozgóátlagot (EMA) alkalmazni n periódusra (ahol n általában 14) a TR értékekre, így:
ATR (n) = EMA(TR)
Alternatívaként létezik ennek az indikátornak egy százalékos változata, amelyet John Forman fejlesztett ki a Cross-Market Evaluations With Normalized Average True Range című cikkében, amely a Stocks & Commodities magazin 2006. májusi számában jelent meg. Ebben a cikkben Forman a következő formulát javasolja az általa Normalized ATR-nek (NATR) nevezett mutatóhoz:
NATR = ATR / Zárás * 100
Ez a normalizált változat gyakran hasznosabb lehet, különösen ha különböző árakon jegyzett értékpapírok volatilitását szeretnénk összehasonlítani.
Ellentétben más technikai indikátorokkal, az ATR nem arra lett tervezve, hogy meghatározza a piac irányát. Mivel csak a volatilitás mértékét méri, anélkül, hogy jelezné, az ár felfelé vagy lefelé fog-e mozogni, fő haszna a kockázat értékelésének képessége.
A mutatót gyakran használják a stop loss és take profit szintek meghatározására az aktuális volatilitás alapján, függetlenül a piaci kontextustól (trend vagy oldalazó mozgás).
Az ATR használatával objektív szabályt állíthatunk fel a maximális kockázatunk, valamint a kockázat és a pozíciónk által generált nyereség közötti kapcsolat meghatározására, ami lehetővé teszi bármilyen önkényesség kiküszöbölését a kereskedésünkben.
Ha a stop loss és a nyereségcél meghatározásáról van szó az ATR használatával, a következő lépéseket kell követnünk:
Nézzünk egy gyakorlati alkalmazást, ahol világosan láthatjuk a mutató hasznosságát. Az alábbi napi grafikonon az Alphabet, a Google anyavállalatának részvényeinél egy fontos 109,90 dolláros ellenállás-áttörést láthatunk, ezért úgy döntünk, hogy a következő nap nyitásakor vásárolunk, 115,40 dolláros áron.
Az ATR (a piros vonalon a grafikon alsó részén) az előző záró ülésen 2,84 dolláros értéket mutat. Mivel az Alphabet meglehetősen volatilis részvény, a stop losst az ATR értékének kétszeres távolságánál helyezzük el (kétszeres szorzó). Ezért 115,40 - 2 x 2,84 = 109,80 $-ra kell helyeznünk.
Ha most azt szeretnénk, hogy a kockázat-nyereség arányunk 1:2 legyen, egyszerűen hozzá kell adnunk a belépési árhoz a stop loss kétszeresét, azaz az ATR 4-szeresét. Nyereségcélunk így 115,40 + 4 x 2,84 = 126,84 $, amely szintet néhány héttel később érhetjük el.

Egy másik nagyon érdekes módja az ATR használatának az, ha trailing stop szinteket állítunk be vele; vagyis olyan mozgó stop értékeket, amelyek az ár előnyünkre történő mozgásához igazodnak.
A szintek meghatározásának módja a következő:
Az így kapott értékeket Chandelier Exitnek nevezik, amely egy Chuck LeBeau és Terence Tan által 1999-ben tervezett indikátor, amely lehetővé teszi a kereskedők számára, hogy meghatározzák az ideális pontot pozícióik lezárására a piaci volatilitás figyelembevételével. Paraméterekként a szerzők azt javasolják, hogy alapértelmezés szerint n = 22 legyen, és az ATR értékét szorozzuk meg 3-mal.
Az alábbi órákra lebontott grafikonon láthatjuk, hogy néz ki a Chandelier Exit a GBP-AUD pár esetében.
Használatához az alapötlet az, hogy akkor zárjuk a hosszú pozíciókat, ha az ár eléri a zöld vonalat, és akkor zárjuk a rövid pozíciókat, ha eléri a piros vonalat. Alapvetően amikor a Chandelier Exittel dolgozunk, világosnak kell lennie, hogy ez egy olyan indikátor, amely a már megnyitott pozíciók kezelésére szolgál egy kereskedési stratégia alapján, és nem szabad önmagában vételi és eladási jelek generálására használni.

Az ATR egy olyan mutató, amelyet a legtöbb kereskedési platform tartalmaz, így nem lesz nehéz megtalálni. A TradingView esetében például elég, ha az "Average True Range" kifejezésre keresel rá. Miután kiválasztod, megjelennek a beállítandó paraméterek, ahogy az alábbi ablakban láthatod.

Figyeld meg, hogy lehetőség van a True Range-re alkalmazandó mozgóátlag típusának kiválasztására. Ha Wilder eredeti verzióját szeretnéd használni, akkor az exponenciális mozgóátlagot (EMA) és 14-es hosszúságot (length) kell választanod, de természetesen más típusú átlagokkal is kísérletezhetsz.
Az ATR nem feltétlenül jelzi egy trendváltás pontos időpontját, bár figyelmeztethet egy trend lendületére. A belépési és kilépési pontok vagy irányok hatékony azonosításához más mutatókat is figyelembe kell venni, mint például a Relative Strength Indexet and Moving Average Convergence Divergence-t.
Értelmezése a következő:
Összességében az ATR egy olyan eszköz, amely segít a kereskedőknek mérni a volatilitást és annak intenzitását, ami segíthet jobb belépési és kilépési döntések meghozatalában, valamint a stopok beállításában. Azonban, hacsak nem a volatilitás alapján kereskedsz, egy teljes kereskedési rendszer nem állítható össze csak ezzel a mutatóval.
Az alábbi cikkek is érdekelhetnek: