Teljes költségindexalapmutató (TER)

A befektetési alap teljes költséghányada (angol nevén Total Expense Ratio, rövidítve TER) olyan mutató, ami százalékos formában mutatja meg az alap tőkéjének egészére vonatkozóan a kezelési és letéti díjak, valamint működési költségek arányát.

Milyen díjai vannak egy befektetési alapnak?

A TER kiszámításával lehetőség nyílik különböző befektetési alapok költségeinek összehasonlítására.

Általában jóval alacsonyabb a teljes költségmutató indexalap esetében (amit a passzív kezelés jellemez), mint egy aktív kezelésű alapnál.

A teljes költségmutató képlete

A teljes költséghányad kiszámításához elosztjuk azokat a költségeket, amelyeket fentebb említettünk (és amelyek elsősorban az alap működését teszik lehetővé) az alap teljes eszközállományával. Így a következő képletet kapjuk:

Milyen költségeket tartalmaz a teljes költséghányad?

A TER általában tartalmazza:

• Kezelési díj
• Letéti vagy őrzési díj
• Az adott ország szabályozó hatóságának nyilvántartásában jelenlét díjai
• Külső szolgáltatások költségei (könyvvizsgálat)
• Nyilvántartási költségek
• Jogi díjak
• Adók
• Néhány befektetési alap belefoglalja a vételi és eladási jutalékot a TER-be, míg mások nem

Minden költséget levonnak a nettó eszközértékből, ahogy felmerül.

Hogyan számítható ki egy alap teljes költséghányada?

A TER kiszámításához szükséges információk megtalálhatók a tájékoztatóban vagy a szabályozó hatóságnak benyújtott, illetve a (potenciális) befektetők rendelkezésére bocsátott havi jelentésekben.

Az Egyesült Államokban például a szabályozó hatóság, az SEC (Securities and Exchange Commission) megköveteli a prospektus nevű dokumentumot, ami részletes információkat tartalmaz a nyilvánosság számára kínált befektetési termékről, például befektetési alapról vagy kötvényről.

A teljes költséghányad előnyei és hátrányai

A TER előnyei közé tartozik:

• Mint korábban említettük, lehetővé teszi különböző befektetési alapok teljesítményének összehasonlítását. Például tegyük fel, hogy van két alapunk. Mindkettő éves hozama 9%, de az A alap TER-je 5%, így a nettó nyereség 4%-ra csökken (9%-5%). Ugyanakkor a B alap TER-je 4,5%, így a nettó hozam csak 4,5%-ra csökken (9%-4,5%). Ezért a B alap kedvezőbb a befektető számára.
• Lehetővé teszi a teljes költség kiszámítását, amire a befektető számíthat, ha tőkét helyez el az alapban.
• Viszonylag könnyen becsülhető mutatószám.

Azonban vannak hátrányai is:

• Több változó is figyelembe vehető az alap kiválasztásakor. Például a kockázat vagy a volatilitás, aminek ki van téve, illetve a piacok vagy szektorok, amelyekre fogad. (Ezért javasolt ezt a mutatószámot azonos kategóriájú befektetési alapok összehasonlításánál alkalmazni.)
• Bizonyos kiadások esetleg nincsenek beleszámolva - különösen azok, amelyeket egyszeri alkalommal vagy a befektetett tőke terhére hajtanak végre. Ilyen például az éves tanácsadói díj vagy az átruházási adó (figyelembe kell vennünk, hogy az adók és azok jellemzői országonként eltérőek lehetnek).
• Az előző ponthoz kapcsolódóan a TER-t befolyásolhatják az egyes országok adószabályai (az alapkezelő hatékonyságán túl). Így a magasabb adókulcsok növelik a teljes költségmutatót.