Stratégiák

Számos hosszú távú befektetési stratégia létezik a tőzsdén. Ebben a cikkben a legfontosabb hosszú távú befektetési stratégiák bemutatására fogunk vállalkozni, mint például: Warren Buffett, Piotroski score, CAN SLIM, Greenblatt mágikus képlete, Templeton Maxims és Harry Browne állandó portfóliója.
Rövid távú és hosszú távú befektetés. Mindenki, aki fektetett már be tőzsdén, átmegy azen a szakaszon, amikor elgondolkodik, mennyi ideig tartsa meg befektetéseit.
Vannak befektetők, akik a rövid távú műveleteket választják, azaz olyan befektetéseket, amelyek időtartama nem haladja meg az egy évet, és amelyek a technikai elemzésen alapulnak. És vannak befektetők is, akik a hosszú távú befektetéseket választják (azokat, amelyekben hosszú évek vagy évtizedek múlva realizálnak profitot) a fundamentális elemzés segítségével.
Nincsenek pontos időszakok, amelyek megmondanák, mi számít rövid, közép- és hosszú távúnak: minden befektető saját céljaitól függően határozza meg rövid vagy középtávú időszakát (egyesek számára a rövid távú lehet néhány nap, míg mások számára több év).
A rövid távú befektetések azok, amelyek időtartama körülbelül 1 évig tart, de nincs meghatározott időszak, amelytől kezdve egy befektetéshosszú távúnak minősül. Vannak, akik azt állítják, hogy 5 év után már nem középtávúnak, hanem hosszú távúnak számít, mások szerint ez a változás 10 év után következik be a befektetés pillanatától számítva. Általánosságban elmondható, hogy a hosszú távú befektetések esetében nyugodtabb a döntéshozatal, mivel nem szükséges percenként döntéseket hozni, és napokig lehet gondolkodni azon, mit tegyen az ember a részvényekkel.
Tanulj meg befektetni a tőzsdén: ezzel az útmutatóval megismerheted a különböző módokat, ahogyan be lehet fektetni a tőzsdén, és felfedezheted mik a brókerek, a befektetési díjak, hogyan strukturálódik a tőkepiac és még sok mást.
A tőzsdei befektetés egy teljesen szubjektív téma: amit egy befektető egyféleképpen lát, azt egy másik befektető teljesen másképpen látja. Ezért minden befektető a saját stratégiáját hajtja végre annak alapján, amit a legfontosabbnak tart egy részvény értékelésekor, és hogy mennyire kockázatkerülő vagy kockázatvállaló. A hosszú távú befektetésekben számos elmélet vagy technika létezik egy vállalat értékelésére, és így annak eldöntésére, hogy ideje-e részvényeket vásárolni vagy sem.
Az alábbiakban néhányat elemezünk ezekből a hosszú távú befektetési stratégiákból:

Warren Buffett Benjamin Graham legjobb tanítványának számít, és valószínűleg ő minden idők legjobb befektetője. Buffett általában hosszú távú befektetéseket hajt végre. Befektetési döntéseit az “érték alapú befektetés” alapján hozza meg, befektetéseinek alapját pedig a következők képezik:
A biztonsági tartalék alapvető a befektetések kockázatának csökkentéséhez és hozamának növeléséhez. Ezen túlmenően, a biztonsági tartalék befolyásolja a befektetések jövőbeli hozamát. Minél nagyobb a biztonsági tartalék, annál nagyobb lesz a befektetés jövőbeli hozama.
Warren Buffett befektetéseit egy sor alapvető pont alapján hajtja végre:
A Piotroski Score egy olyan módszer, amely a vállalat minőségének értékelésére szolgál a value investing segítségével, és lehetővé teszi a befektető számára a legjobb lehetőségek elemzését a hosszú távú befektetés végrehajtásához. A Joseph Piotroski által közzétett módszer 9 követelményt tartalmaz. Az elemzéshez szükséges információkat mind az eredménykimutatásból, mind a mérlegből meg lehet szerezni.
Minden pont, amit egy vállalat teljesít, egy pontot ad. A maximális lehetséges pontszám 9, az ilyen pontszámot elérő vállalatot pedig tökéletes vállalatnak tekintik.
Nyilvánvaló, hogy olyan vállalatokat találni, amelyek elérnek 9 pontot, nagyon bonyolult, ezért Joseph Piotroski úgy vélte, hogy azok a vállalatok, amelyeknek a pontszáma 7-nél nagyobb, bekerülhetnek az értékpapírportfólióba. Ha a vállalat helyzete romlik, a pontszáma is romlik; ha elveszíti a 7 pontos küszöböt, azt a vállalatot el kell adni.
A Piotroski Score 9 pontja a következő:
A CAN SLIM egy részvényválasztási, vásárlási és eladási filozófia, amelyet William O'Neil fejlesztett ki, az Investors Business Daily szerkesztője. Ezt a módszert hosszú távú befektetések során tartják a leginkább sikeresnek. A neve azért CAN SLIM, mert ez a befektetési stratégia pontjainak rövidítése.
C = Current earnings (Jelenlegi bevételek). Csak olyan részvényeket szabad megvásárolni, amelyeknek az egy részvényre jutó nyeresége (EPS) az utolsó negyedévben nőtt az előző évhez képest.
A = Annual earnings (Éves bevételek). A választandó cégnek jó éves növekedést kell mutatnia az EPS-ben az elmúlt öt évben.
N = New (Új). O'Neil szerint egy jó cég az, amely változásokon ment keresztül. A változások közé tartozhat az új vezetőség kinevezése, új termék bevezetése, új piacra lépés, vagy új rekord beállítása a részvények árában.
S = Supply and Demand (Kínálat és kereslet). A CAN SLIM módszer szerint a kínálat és a kereslet elemzése azt mutatja, hogy egy kisebb cégnek, amelynek kevesebb részvénye van forgalomban, könnyebb kiemelkedő nyereséget mutatnia.
L = Leader or Laggard (Vezető vagy lemaradó). Létfontosságú megkülönböztetni a piacvezető cégeket a lemaradóktól. Minden iparágban vannak olyan cégek, amelyek nagy nyereséget hoznak a részvényeseknek, és vannak, amelyek lemaradnak. Egy cég úgy tűnhet, hogy ugyanaz a termék és üzleti modell, mint a többi a szektorban, de nem szabad befektetnünk abba a cégbe, csak mert a részvények olcsónak tűnnek vagy szimpatikusak. Az olcsó részvények valamilyen okból olcsók, általában azért, mert lemaradnak a piacról. Egy vezető cég részvényeinek megvásárlása most drágább lehet, de hosszú távon megéri.
I = Intézményi támogatás. O'Neil felismeri azon vállalatok fontosságát, amelyeknek van valamilyen intézményi támogatójuk. Alapvetően ez a kritérium arra az ötletre épül, hogy ha egy vállalatnak nincs intézményi támogatója, annak valamilyen oka van. A CAN SLIM azt sugallja, hogy érdemes befektetni egy olyan részvénybe, amelynek legalább három intézményi támogatója van. Azonban óvatosnak kell lenni, ha a cég részvényeinek nagy része intézmények tulajdonában van. A CAN SLIM felismeri, hogy egy cég "túlvásárolt" lehet. Ha egy részvénynek sok intézményi tulajdonosa van, bármilyen rossz hír elindíthatja az eladási spirált.
M = Piaci irány. Amikor kiválasztjuk a befektetésre szánt részvényeket, fontos felismerni, hogy milyen típusú piacon vagyunk. Nem ugyanaz befektetni egy bika piacra vagy egy medve piacra. Ha a befektetők nem érzékelik a piac irányát, ellenkező irányba fektethetnek be, és veszélyeztethetik nyereségüket, vagy akár jelentős veszteséget is szenvedhetnek.
Sir John Templeton volt a Franklin Templeton Investments szervezet alapítója 1947-ben. Jelenleg őt tartják az egyik legmegfontoltabb és legelismertebb befektetőnek a világon.

Távol állt attól, hogy arányokon és százalékokon alapuló irányelveket kövessen, mint más hosszú távú befektetési stratégiák. John Templeton fundamentális elveket követett, amelyek a piaci viselkedés megfigyelésén alapulnak. Templeton maximái a következők:
Joel Greenblatt, a "A kis könyv, ami még mindig legyőzi a piacot" című ismert könyv szerzője azt állítja, hogy egy tőzsdei érték hosszú távon eléri valós értékét, míg rövid távon ez az érték az érzelmek miatt megváltozhat.
Ezért hosszú távú befektetési stratégiája arra irányul, hogy jó vállalatokat találjon alku áron, ami az érték befektetés alapja, a varázslatos képletének segítségével:
Tőkehozam: EBIT / (Nettó működő tőke + Nettó eszköz)
A hosszú távú befektetési stratégiák közül egy másik ismert a Állandó Portfólió néven ismert. Ez a stratégia különösen konzervatív befektetők számára ajánlott, mivel egyszerűségéről, stabilitásáról és biztonságáról ismert.
Ez a portfólió négy diverzifikált értékpapírból áll: részvények, hosszú lejáratú kötvények, arany és készpénz, hogy képes legyen kezelni bármilyen gazdasági helyzetet. Ha többet szeretnél megtudni, olvasd el ezt a cikket erről a portfólióról.
Ahogy láthattad, sokféle hosszú távú befektetési elmélet létezik, mindegyik a saját elképzeléseire épül. Egy befektető követhet egy hosszú távú befektetési elméletet vagy egy másikat, de a legfontosabb, hogy minden befektető alkalmazkodjon a választott stratégiához vagy saját stratégiát dolgozzon ki. Nem mindenki vélekedik ugyanúgy, tehát mindenkinek a saját gondolatait kell követnie a befektetés során.
A value vagy értékalapú befektetés a hosszú távú befektetési stratégiák egyik fő választása a befektetők számára. Az alulértékelt eszközök vásárlásán alapul, amelyek belső értéke alacsonyabb a jelenlegi árnál. Ezt a különbséget "biztonsági marzsnak" nevezik.
A befektető alacsony áron vásárol azzal a céllal, hogy az ár elérje a belső értékét, azaz a "valós" értékét. Ez a típusú stratégia általában kis- és középvállalkozásokra ajánlott.
A nagyvállalatok részvényei általában sok információval és likviditással rendelkeznek, így ezekben az esetekben a biztonsági marzs alacsony, elkerülve a hosszú távú nagy nyereséget.
A growth stratégia, másnéven növekedési stratégia célja, hogy azonosítsa azokat a vállalatokat, amelyekről a befektetők úgy gondolják, hogy nagy mértékben növekedni fognak a jövőben, legyenek azok nagy vagy kis vállalatok.
Stratégiája a minőségi elemzésen és olyan tényezőkön alapul, mint a vállalat jelentősége a tevékenységi szektorában, a piaci részesedés és a potenciális piacán várható növekedés.
Ennek a stratégiának az a célja, hogy azonosítsa azokat a vállalatokat és szektorokat, amelyek hosszú távon növekedési lehetőségeket és terjeszkedési kilátásokat kínálnak.
A momentum befektetési stratégia célja, hogy jól teljesítő eszközöket szerezzen be az előző hónapokban, majd eladja őket, ha a kilátások negatívak. Ez a stratégia az eszköz trendjének kihasználására törekszik.
A befektetőknek meg kell vizsgálniuk ezeket a fejlődéseket technikai elemzési eszközök segítségével, grafikonok alapján, amelyek lehetővé teszik számukra bizonyos mintázatok felismerését. Ez alapján előrejelezik egy érték jövőbeli alakulását a történelmi árak alapján.
Ez a befektetési stratégia arra törekszik, hogy azokba a vállalatokba fektess be, amelyek rendszeresen részesedést osztanak ki nyereségükből a részvényeseik között, így passzív jövedelmet realizálva.
Az osztalékot fizető vállalatokba történő befektetés nem csak a részvény árán alapul. A stratégia arra épül, hogy a vállalat osztalékot oszt ki. Általában olyan vállalatokat keresnek, amelyek évek óta fizetnek osztalékot. Az Egyesült Államok piacán számos nagyvállalat van, amelyek az elmúlt 25 évben folyamatosan növelték osztalékükat, mint például a McDonald’s és a PepsiCo.
A nyersanyagokba vagy árucikkekbe történő befektetés szintén egy olyan stratégia, amelynek célja többek között az aranyba, az ezüstbe, a kőolajba vagy a rézbe történő befektetés.
Például be lehet fektetni egy olajipari vagy akár egy aranyat vagy rezet kitermelő bányászati vállalatba a részvényeik megvásárlásával, vagy magukba az árucikkekbe a derivatív eszközökön keresztül.
Egy másik stratégia az árucikkek bizonyos portfóliójának alakulását leképező indexekbe történő befektetés az ETF-eken keresztül. Bár az árak csökkenhetnek, a hosszú távú előrejelzések különböző okokból növekedhetnek.