Tőzsde

Amikor befektetési célból vásárolunk, számos alternatívánk van. Az olyan, egyszerű, fizikai termékektől kezdve, mint az ékszerek vagy ingatlanok, egészen az opciók és határidős ügyletek összetett világáig, számos lehetőség közül válogathatunk. Ebben a cikkben a konzervatív kockázati profillal rendelkező befektetők számára is ideális fix hozamú pénzügyi eszközökről fogunk beszélni.
A fix hozamú pénzügyi eszközök fogalma olyan pénzügyi eszközökre utal, melyek hozama általában egy meghatározott időtartamig előre ismert, stabil.
Ezek a pénzügyi eszközök lehetővé teszik a konzervatívabb befektetők számára, hogy alacsony kockázattal befektessék a pénzüket, és hozamot kapjanak érte. Az eszközök kibocsátója garantálja a befektetett tőke visszatérítését egy meghatározott időn belül, valamint egy bizonyos hozamot, amelyet általában már a termék megszerzése előtt ismerünk.
Általában hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokról (a tőzsdén kereskedett, egyenlő részekre osztott adósság) beszélünk, amelyeket vállalatok vagy közintézmények (pl. kormányok) bocsátanak ki finanszírozásuk biztosításának céljából. Ezeket az értékpapírokat a befektetők kötvény néven vásárolják meg, cserében pedig egy előre meghatározott pénzösszeget és kamatot vagy egyéb szolgáltatásokat kapnak egy meghatározott időtartamon belül.
A cikkben megnézzük, mik a főbb különbségek a fix és a változó hozamú pénzügyi termékek között, mik a fix hozamú termékek jellemzői, és milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a vásárlásuk.
Mielőtt a fix hozamú pénzügyi eszközök főbb jellemzőit elemeznénk, fontos, hogy tisztában legyél vele, mik a főbb különbségek a fix és a változó hozamú termékek között.
A változó hozamú piac termékek széles skáláját foglalja magában. A legközismertebb változó hozamú pénzügyi eszköz valószínűleg a részvény.
A fix és a változó hozamú befektetések közötti fő különbség abban rejlik, hogy a változó hozamú befektetéseknél, ellentétben a fix hozamúakkal, nem ismerjük a termék által nyújtott kamatot vagy hozamot, sem azt, hogy mikor kezd el hozamot termelni.
Ezért nem garantált sem a befektetett tőke visszaszerzése, sem a hozam elérése, ellentétben a fix hozamú pénzügyi eszközökkel. Más szóval, ahogy a termék neve is mutatja, a megtérülés és a hozam a piaci eszköz változékonyságától vagy volatilitásától függ, azaz bizonytalan vagy meghatározatlan.
A fentieken túlmenően, a fix hozamú befektetéseknek vannak más sajátosságai is, amelyek megkülönböztetik őket a változó hozamúaktól.
Fontos például, hogy mivel adósságot képviselő címekről van szó, a fix hozamú befektető, ellentétben a változó hozamú befektetővel, hitelezőként lép be a cégbe, nem pedig tulajdonosként vagy részvényesként. Emiatt, a csődtörvénynek köszönhetően, ha a társaságot felszámolják, a hitelező, azaz a fix hozamú befektető elsőbbséget élvez a részvényesekkel, vagyis a változó hozamú befektetőkkel szemben.
A lényeg tehát a következő:
Emiatt gyakran merőben más kockázati profilú befektetők választják az egyik, illetve a másik terméket.
Fix hozamú piacnak nevezzük azt a piacot, ahol a rögzített hozamú értékpapírokat vagy címleteket kereskedik.
Ez egy másodlagos piac, ahol hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat adnak el magánvállalatok és közintézmények (például kormányok). A piacon vállalati vagy kormányzati kötvényeket, valamint más rögzített hozamú instrumentumokat szerezhetünk be, mint például kincstárleveleket vagy egy vállalati csekkeket.
Más szóval azokat a rögzített hozamú termékeket szerezhetjük be, amelyek, ahogyan azt már korábban láthattuk, garantálják a befektetett tőke visszatérítését és az előre ismert kamat megfizetését.
A rögzített hozamú piac elsősorban a konzervatívabb befektetőkre összpontosít, akik nem akarják vállalni a változó hozamú termékekkel járó kockázatokat. Ezen a piacon ugyanis a befektetők garantáltan visszakapják a tőkét, valamint egy olyan hozamot, amelyet már az értékpapír megszerzése előtt ismertek.
A fix hozamú piacokon leggyakrabban a rögzített hozamú értékpapírok két nagy típusával találkozunk:
Mindazonáltal fontos megemlíteni, hogy a pénzügyi piacokon találhatunk más befektetési eszközöket is, amelyek ezen eszközosztályhoz kapcsolódnak, mint például a kötvényalapok. Mivel ezek származtatott termékek, nem jegyzik őket a kötvénypiacon, ám ebbe a csoportba sorolhatóak.
Ahogy említettük, léteznek olyan pénzügyi eszközök is, melyeket nem kötvények ugyan, ám a gyakorlatban úgy viselkednek, mint egy kötvény. Ez elsősorban a kötvényalapok esetében van így.
Ez azért lehetséges, mert ezek az alapok kizárólag kötvényeszközöket vásárolnak. Az alap a portfólióját olyan kötvényeszközökből állítja össze, mint amilyeneket az előző pontokban említettünk.
Mivel a megszerzett eszközök kötvények, az alap viselkedése olyan, mintha kötvényeszközről lenne szó.
A rögzített hozamú eszközökbe történő befektetés, bár számos előnnyel jár a befektető számára, hátrányokkal is járhat.
Az alábbiakban bemutatunk néhány fő előnyt és hátrányt, amelyek ennél a befektetési típusnál lehetnek érvényesek.
Befejezésként nézzünk meg egy egyszerű példát arra, hogy működik egy rögzített hozamú eszköz, hogy jobban megértsük ezt a fontos fogalmat!
Ráadásul ahogy közeledik a lejárat, a kötvény ára növekedhet.
Például képzeljük el, hogy 4 hónap van hátra a lejáratig. Ebben a helyzetben (amennyiben nem merül fel a kockázat, hogy a kibocsátó fizetésképtelen lehet) a kötvény ára a piacon potenciálisan 10.600 dollár lehet. Tehát ha nem szeretnénk kivárni a kötvény lejáratát, 600 dollár nyereséggel tovább értékesíthetjük azt.
Az alábbi cikkek is érdekelhetnek:
A befektetett tőkéd kockázatnak van kitéve.
A CFD kereskedéssel kapcsolatban az ügyfelek 71%-a pénzt veszít ezzel a szolgáltatóval.