Mutatók

A sztochasztikus indikátor egy oszcillátor, amelyet a technikai elemzésben használnak. A sztochasztikus indikátor a záróár, illetve a legutóbbi maximumok és minimumok tartománya közötti kapcsolatot méri.
Ez az indikátor méri a befektetők képességét arra vonatkozóan, hogy befektetésüket a napi maximumhoz vagy minimumhoz közel zárják. Amikor az árak emelkednek, olyankor hajlamosak a felső határhoz közel zárni, csökkenés esetén pedig fordítva
A sztochasztikus indikátort George Lane fejlesztette ki. Két vonalból áll, amelyeket %K és %D néven ismerünk.
A sztochasztikusaz indikátor on alapul, hogy amikor az árak emelkednek, akkor a záróár közelebb kerül a napi maximumokhoz. Ezzel szemben, amikor az árak csökkennek, a záróár közelebb van a munkamenet minimumaihoz.
A sztochasztikus indikátor a munkamenet záróárfolyamát, valamint a számítási időszak ártartományát veszi figyelembe. Az alábbiakban ismertetjük a használt képleteket.
A sztochasztikus mutató két vonalának kiszámításához a következő képleteket használjuk:
%K=100*(C-Min)/(Max-Min)
Ahol:
C= Aktuális záró
Min= Az utolsó munkamenetek minimuma, a választott p időszak szerint
Max= Az utolsó munkamenetek maximuma, a választott p időszak szerint.
%D= %K egyszerű mozgóátlaga n időszak alatt
A %K számításához a p értékének általában 14-et használnak, azaz 14 munkamenetet. A %D-hoz általában 3 és 5 időszak közötti n értéket használnak.
Tehát a %D a %K 3 és 5 időszak közötti mozgóátlaga. Ennek megfelelően a D% a %K kiegyenlített mutatója.
Emlékeznünk kell arra is, hogy az egyszerű mozgóátlag egy konstans számú megfigyelés aritmetikai átlaga. Minden új időszakban a legfrissebb értéket veszik figyelembe, és eldobják a legrégebbit.
A Stochasztikus Klasszikus módszert, amit eddig magyaráztunk, Stochasztikus Gyors néven ismerik. Használnak egy másik változatot is, amit Stochasztikus Lassúnak neveznek, ami 3 paramétert használ. Az utolsó egy új simítás, amit a vonalakra alkalmaznak. Ennel alapértelmezett értéke (n-re) általában 3.
A sztochasztikus indikátor hasznossága akkor látható igazán, amikor az értékek nem trendekben vannak. A különböző cikcakkok meghatározására használják, amelyekben az árak mozognak, és melyek vételi és eladási jeleket adnak.
A sztochasztikus egy normalizált indikátor, amely 0 és 100 közötti skálán mozog és két területet vagy szintet mutat. Ezek akkor válnak különösen fontossá, amikor az indikátor eléri őket. A stochasztikus indikátor azt jelzi, hogy:
A sztochasztikus indikátor által adott trendváltási jelek erősebbek, ha az túlvásárlási vagy túladási zónában van.
Ezeket a területeket a lentebb látható grafikonon láthatjuk, amelyek a túlvásárlási zónákat (a felső vonal felett) és a túladási zónákat (az alsó vonal alatt) jelzik.

A következő stratégiákat követhetjük a sztochasztikus indikátorral, figyelve a vonalak keresztezését:
A vonalak metszései jelzik az árak irányváltását. A probléma az, hogy nem lehet mérni a mozgás nagyságát.
Meg kell jegyeznünk, hogy amikor vásárlási jelekről beszélünk, akkor arra utalunk, hogy a befektetőnek hosszú pozíciót kell nyitnia vagy rövid pozícióját be kell zárnia. Hasonlóképpen, egy eladási jel azt jelenti, hogy rövid pozíciót kell nyitni vagy hosszú pozíciót kell bezárni.
Egy követhető stratégia a következő:

A következő stratégiákat is lehet alkalmazni, figyelembe véve a sztochasztikus eltéréseket, és összehasonlítva a %K és %D vonalakat a jegyzések adataival:

A stop loss a kis nyíl magasságában lesz (zöld az emelkedő esetben és piros a csökkenő esetben)
Ahogy a fenti grafikonon látható, egy emelkedő divergencia azt jelenti, hogy a sztochasztikus vonalak emelkedő trendet mutatnak, míg az elemzett eszköz csökkenő trendet. Ennek az ellentéte igaz, ha csökkenő divergenciáról van szó.
Ez a sztochasztikus piramis stratégia jelentősen növeli a nyerő pozíciók nyereségét. Azonban sokkal szigorúbbnak kell lenni a stop loss (veszteségek korlátozása) tekintetében.
A sztochasztikus indikátor előnyei közül kiemelhetjük:
Ugyanakkor vannak hátrányai is: