ETF-ek

Egyre több ETF elérhető a piacon, ez a sokszínűség pedig néha megnehezítheti döntéseinket. Ebben a cikkben megmutatjuk, miket érdemes figyelembe venni, ha szeretnénk a befektetési stratégiánkhoz leginkább illőt választani.
Az ETF (Exchange Traded Fund) egy hibrid pénzügyi eszköz, amely a befektetési alapok és a részvények jellegzetességeit ötvözi. Lényegében egy, a részvényekhez hasonlóan tőzsdén kereskedett alap.
Az alapvető pontok, amelyeket át kell tekintenünk ETF-vásárlás előtt, a következők:
Ezekkel foglalkozunk majd ebben a cikkben.
A tőzsdén és a befektetésekben számtalan stratégia létezik. A probléma az, hogy a legtöbbel könnyen pénzt veszíthetsz vagy a vártnál alacsonyabb hozamot érhetsz el, ha több éven át alkalmazod őket. Miért van ez? Általában azért, mert nincsenek alapos backtesttel ellenőrizve, anekdotikus és szelektív bizonyítékokat használnak, vagy megérzéseken és/vagy nehezen reprodukálható szubjektív szabályokon alapulnak.
Ezért az első dolog, amit tennünk kell egy ETF kiválasztása előtt, az egy bevált stratégia kiválasztása, amely korábban jól működött, elég robosztus ahhoz, hogy a jövőben is működjön, és világos, könnyen reprodukálható szabályokkal rendelkezik. Emellett a stratégiának összhangban kell lennie a kockázati profiloddal, a volatilitással, az időhorizonttal és a célkitűzéseiddel.
A kiválasztott stratégia ad választ arra, melyik ETF-et vásároljuk meg, mikor vásároljuk meg és mikor adjuk el.
Az alábbiakban lássunk néhány bevált stratégiát, amelyek általában jól működnek:
Fontos, hogy ez csak néhány a számtalan létező stratégiából. Minden stratégiához különböző eszközökre van szükség és különböző típusú ETF-ek javasoltak. Például a tematikus vagy niche ETF-k általában nem ajánlottak a passzív indexkövetéshez, mert növelhetik a piaci véletlenszerűség kockázatát és veszélyeztethetik a hozamokat.
Mint minden befektetési terméknél, itt is fontos tudni, hogy milyen a befektetési időhorizontunk, vagyis mennyi időre tervezünk vagy tudunk befektetni a választott stratégiával.
Fontos, hogy függetlenül attól, hogy a stratégia hosszú- vagy rövidtávú, emlékeznünk kell arra, hogy a tőzsde és a piacok mindig valószínűségekről szólnak és a váratlan események könnyen befolyásolhatják őket. Éppen emiatt a választott stratégia többszöri tesztelése növelheti a siker valószínűségét.
Egy stratégia lehet 80%-os eséllyel sikeres, de ha csak párszor alkalmazzuk, akkor lehet, hogy kudarc ér minket. Ezért fontos a folyamatos tesztelés, illetve annak felmérése, mennyi tesztelésre van lehetőségünk és ez alapján kiválasztani a megfelelő stratégiát.
A működési költségek, adók és az igényelt idő miatt a befektetők számára a legjobb alternatíva hosszútávon egy jól felépített passzív indexkövetés.
Fontos, hogy az alábbi két változó összhangban legyen befektetési időhorizontunkkal:
Nem szerencsés például olyan stratégiát választani amely több közép- vagy rövid távú műveletet hajt végre (rotáció vagy taktika), ha nem tudjuk elviselni a magas volatilitást és/vagy nincsenek elegendő időnk vagy kapacitásunk arra, hogy kivárjuk, amíg a stratégia eredményeket hoz.
A passzív, indexkövető ETF-ekkel például általában hosszútávra érdemes tervezni. A rövidtávú korrekciók általában nem jelentenek problémát ezen befektetési stílus számára, ennek ellenére tisztában kell lennünk azzal, hogy bármikor bekövetkezhetnek , és erősnek kell lennünk ahhoz, hogy ne változtassunk befektetési stratégiánkon.
Jól kell terveznünk akkor is, ha egy növekedésre összpontosító portfólió és egy, a tőke megőrzésére és a folyamatos jövedelemre összpontosító portfólió között váltanánk. Fontos, hogy ne akarjuk kompenzálni a hozzájárulásaink hiányát vagy a késői kezdést túlzott jövőbeli várakozásokkal.
Mint a példák is jól mutatják, alapvető fontosságú meghatározni a volatilitás és a kockázat szintjét, amelyet kényelmesen el tudunk viselni. Általánosságban:
Az ETF-k esetében alkalmazott passzív befektetési stratégia általában több kulcsfontosságú koncepciót tartalmaz:
Most, hogy megismertük a különféle stratégiákat, időbeli célokat és befektetési profilokat, áttérhetünk azokra az elemekre, amelyeket figyelembe kell vennünk, hogy az igényeinknek leginkább megfelelő terméket választhassuk.
A TER avagy teljes költséghányad az ETF éves összes költségét mutatja meg százalékos formában. Ez a százalék tartalmazza a kezelési, letéti díjakat, a belsőleg viselt költségeket a vásárlási és értékesítési műveletek közvetítéséért, valamint az audit díjakat.
Az ETF-ek esetében a TER általában megegyezik a kezelési díjjal. Nem árt megemlíteni, hogy ha ugyanazt az indexet alapul vevő eszközöket hasonlítunk össze, a díjak kulcsfontosságú tényezők, mivel közvetlenül befolyásolják a végső hozamot.
Hosszútávon általában azok a legjobb ETF-ek, amelyeknek a legalacsonyabb a TER-jük.
A Tracking Error vagy az index követési hibája segít megismerni egy alap hozamának eltérését a benchmarkjától. Minél kisebb a tracking error, annál hatékonyabb az ETF replikációja. Az ETF célja a lehető legnagyobb mértékű replikáció, ezért a benchmarkjától jelentősen eltérő hozamok hibának tekinthetők. Persze, a benchmarkot meghaladó hozamok kívánatosabbak lehetnek.
Egy-egy ETF tracking errorját könnyedén megtalálhatjuk az adott termék weboldalán vagy prospektusában.
Mivel számtalan különböző ETF létezik, fontos, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy az adott termék megfelel-e az elvárásainknak és szükségleteinknek, legyen szó földrajzi vagy szektoriális diverzifikációról, vagy bizonyos tényezőknek való kitettségről. A benchmark áttekintése is elengedhetetlen, hogy megbízhatóan követni tudjuk az adott termékhez kaocsolódó kockázatokat és várható hozamokat.
Sokan figyelmen kívül hagyják ugyan, de a tőzsde, ahol az adott ETF jegyezve van, nagyon fontos tényező. A részvényekhez hasonlóan figyelembe kell ugyanis venni a vételi és eladási díjakat, amelyek a tőzsdén való jegyzés alapján változnak. A brókerünk által felszámított díjak az ilyen termékek vásárlásakor jelentősek lehetnek, ha külföldi piacokon jegyzik őket. Ne felejtsük el, hogy az ETF-be történő befektetés alapja a hosszútávú költségek minimalizálása, ezért jól kell ismernünk a vételi és eladási díjakat, amelyeket rendszeres tranzakciók esetén viselünk!
Itt szintén figyelembe kell venni a termék alapdevizáját; a devizát, amelyben más piacokon jegyzik; és a devizákat, amelyekben a portfóliójában található eszközök devizáját. Ezek jelentős árfolyamkockázatot jelenthetnek.
Ezenkívül figyelembe kell venni az ETF eredeti piacának nyitvatartási idejét. Például, ha Magyarországról vásárolunk egy S&P 500 indexhez kötött ETF-et, akkor az eredeti piac működési ideje eltér a miénktől.
Bár ezt a követelményt sokan alapértelmezettnek veszik, érdemes olyan ETF-eket keresni, amelyeknek elég nagy a kereskedési volumene, hogy biztosak lehessünk abban, hogy az árakat valóban a piac határozza meg. A nagyobb volumen nem feltétlenül jelent nagyobb likviditást, de annyit biztosít, hogy egy, a jelenlegi árfolyam közelében történő limitáras megbízás gyorsabban teljesül.
A spread vagy árrés az ETF vételi és eladási ára közötti különbséget jelenti. Nagyon fontos jelzőszám, mert sok információt ad az ETF likviditásáról, valamint a kereslet/kínálatról és a piac hatékonyságáról. Ezenkívül rejtett költséget jelent. Általánosságban a legjobb, ha a spread a lehető legkisebb.
Néhány ETF a tőkeáttétel módszerét használja a hozamok megsokszorozására (általában duplázására vagy triplázására) derivatívákkal (pl.: swapok). Azonban a tőkeáttétel több kockázatot jelent a normálnál. Nemcsak kétszer annyit nyerhetünk, de kétszer annyit veszíthetünk is.
Az osztalékot fizető ETF-ek hozama jelentősen változhat. Fontos, hogy meggyőzödjünk arról, hogy vásárolt termékeinknek konzisztens osztalékpolitikája van, mely befektetési céljainkkal is összhangban áll. Ehhez érdemes áttanulmányozni az adott ETF prospektusát is. Bizonyos ETF-ek rendszeresen osztalékot fizetnek, míg mások automatikusan újrabefektetik azt.
A deviza kockázata a külföldi szektorokban és tőzsdéken történő befektetéskor egyaránt jelen van. Döntenünk kell, hogy ki akarunk-e téve lenni más devizáknak, mivel a devizában történő ETF-befektetés során voltaképpen két befektetés kockázatait is viseljük.
Egy benchmark követésekor két lehetőség van: a fizikai replikáció és a szintetikus. A könnyebb alternatíva a fizikai replikáció, amikor az ETF kezelője egyszerűen megvásárolja az index alapjául szolgáló értékpapírokat. Azonban a szintetikus replikáció is egyre elterjedtebb az ETF-ek kezelőinek körében. A szintetikus replikáció általában derivatívák (pl. swap-ek) használatával történik.
Bár a szintetikus replikáció kiküszöböli a tracking errort és csökkenti osztalékok visszatartásának hatását, jelentős kockázatokat is tartogathat a befektetőknek. Ezt a kockázatot hivatott csökkenteni a UCITS-irányelv, amely előírja, hogy egyetlen fél sem rendelkezhet több mint 10%-kal.
Manapság számos különböző jellemzőkkel bíró ETF közül válogathatunk. A megfelelő ETF kiválasztása során igyekeznünk kell minimalizálni a költségeket, mind az ETF saját költségeit, mind a vételi/eladási költségeket tekintve. Emellett a földrajzilag, szektoriálisan és eszközök tekintetében diverzifikált portfólió és a rendszeres hozzájárulások is segítenek csökkenteni a kockázatot. Ha ezeket a tényezőket figyelembe vesszük az ETF kiválasztása során, nagyobb eséllyel lehetünk sikeresek hosszútávú befektetés esetén is.