Mi az Infláció?

Az infláció egy ország árainak emelkedési folyamata, amely tartós jellegű (időszakon keresztül fennmarad) és általános (jelentős számú árut és szolgáltatást érint).

Az infláció a pénz vásárlóerejének csökkenését jelenti, és a Fogyasztói Árindex (FAI) segítségével mérhető. Ez a defláció ellentétes jelensége.

Infláció típusai

A következő inflációs típusokat különböztethetjük meg, eredetük szerint:

• Keresleti infláció: Amikor az áruk és szolgáltatások általános kereslete növekszik, de a kínált mennyiség nem növekszik ugyanabban az arányban. Ez az egyensúlyhiány áremelkedést eredményez.
• Költséginfláció: Amikor a munkaerő vagy a nyersanyagok költsége megdrágul. Ekkor a vállalatok a profitmarzsuk fenntartása érdekében emelik az árakat.
• Önindító infláció: Ez az infláció azért jön létre, mert a szereplők előrejelzik, hogy a jövőben az árak továbbra is emelkedni fognak. Ehhez a várakozáshoz igazítják jelenlegi viselkedésüket. Így a fogyasztók növelik a keresletüket (előrejelzve, hogy az árak emelkedni fognak) és/vagy a termelők emelik az áraikat (azzal becsléssel, hogy az alapanyagaik drágulhatnak).

Megkülönböztethetjük a nagyságuk vagy intenzitásuk szerint is:

• Alacsony infláció: Jellemzője, hogy lassú és kiszámítható. Egyjegyű éves rátákat jelent.
• Gyors infláció: Az éves infláció 20, 100 vagy 200 százalék körül ingadozik. Ebben a helyzetben a pénz nagyon gyorsan veszíti el az értékét.
• Hiperinfláció: Nincs kőbe vésve, de általában akkor beszélünk hiperinflációról, amikor az áremelkedés több mint 50% havonta (Ez a szám Philip Cagan, a Columbia Egyetem professzorának 1956-os cikkéből származik). Háborús konfliktusokhoz, politikai válságokhoz és/vagy gazdasági depresszióhoz köthető, amelyek egy ország pénzügyi összeomlását okozzák.

Mi okozza az inflációt?

Az infláció okai változatosak lehetnek:

• A kereslet növekedése (keresleti infláció).
• A nyersanyagok költségeinek növekedése (költséginfláció).
• Emelkedés a fogyasztók és/vagy a vállalatok inflációs várakozásaiban (önépítő infláció).
• A pénzkínálat növekedése. Ez szorosan kapcsolódik a gazdaságpolitikához. Arra utal, amikor a központi bank növeli a monetáris bázist. Egyszerűbben fogalmazva több pénzt ad a fogyasztók kezébe, ami gyorsabban növeli a keresletet, mint az elérhető áruk és szolgáltatások kínálata. A központi bankok gyakran használják eszközeiket kamatláb csökkentésére, vagy sürgősebb esetekben olyan módszereket alkalmaznak, mint a kvantitatív enyhítési programok (QE), amelyek növelik a likviditást a gazdaságban. Közvetlenül is lehetne pénzt kibocsátani vagy nyomtatni, de a múltban ez a drasztikus intézkedés legtöbbször hiperinflációt okozott.

Tisztáznunk kell, hogy minden gazdasági iskola más megközelítést alkalmaz az inflációra. Az osztrák iskola például azt állítja, hogy ez több pénzt jelent ugyanannyi áru és szolgáltatás iránt.

Az infláció következményei

Az inflációnak a következő következményei vannak:

• Vásárlóerő csökkenése. 100 euró nem teszi lehetővé, hogy jövőre ugyanannyi árut és szolgáltatást vásároljunk, mint ma. Ez főként a kisebb jövedelmű embereket érinti, mivel ők azok, akik jövedelmüknek a nagyobb részét az alapvető szükségletek fogyasztására fordítják.
• Nagyon magas infláció esetén az emberek előnyben részesíthetik a tartós javakba történő menekülést, mivel a készpénz értékét veszti.
• Növekszik a fogyasztás, mivel az emberek még ma megveszik az adott dolgot, mielőtt az árak holnap emelkednének. Ennek eredményeként csökken a megtakarítás.
• Az adósságok, mint például a jelzálog, reálértékben veszítenek értékükből, mivel nominális értékük időben változatlan marad. Azonban a hitelező számára kevesebbet ér a ma kapott törlesztőrészlet, mint a holnap kapott.
• Adóskálák torzulása is előfordulhat (ha a küszöbértékeket nem módosítják). Ez azért van, mert a nominális jövedelmeket a munkáltatók rendszeres felülvizsgálata során általában az inflációval együtt módosítják. Ezért néhány ember átkerülhet egy adóskáláról egy magasabbra, és nagyobb adókat kell fizetnie. Azonban a reáljövedelmük nem növekszik. Ha a fizetés 10%-kal emelkedett, és az infláció ugyanabban az időszakban szintén ennyivel, akkor a személy reáljövedelme nem növekedett.
• A magas infláció elriasztja a befektetéseket, mert nem lehet előre látni a jövőbeni bevételek valós értékét.

Hogyan kezeljük az inflációt?

A központi bankok vagy a monetáris hatóságok gyakran szembeszállnak az inflációval a politikai eszközeik segítségével, mind a hagyományos (mint például a referenciaérték), mind pedig a nem hagyományos (mint például a swapok) eszközökkel. Így szűkítő monetáris politikát vagy kontraktív politikát alkalmaznak a monetáris bázis és a lakosság kezében lévő pénz csökkentése érdekében. Ez viszont csökkenti a keresletet és ezáltal az inflációs nyomást.

A kontraktív monetáris politika másik oldala az, hogy a kereslet és a fogyasztás csökkenése csökkentheti a gazdasági növekedés ütemét is.

Figyelembe kell tehát vennünk, hogy a központi bankok bár általában az infláció körül határozzák meg fő céljaikat, gyakran figyelembe vesznek más mutatókat is, például a GDP növekedési rátáját és az árfolyamot. Minden az adott ország kontextusától és a monetáris hatóságok működési módjától függ.

Hogyan számítják ki az inflációt?

Az infláció kiszámításához általában az FGI-t (Fogyasztói Árindex) használják alapként. Ez a mutató egy alapkosarat használ, amely egy átlagos család rendszeres fogyasztását jelenti. Minden terméknek vagy szolgáltatásnak meghatározott súlya van a kosárban, és ezt időről időre felülvizsgálják.

Minden időszakban felépítik az indexet a kosár alapján és az inflációt ezen index változása alapján számítják ki. Az összehasonlítás az elemzési időszaktól függ.

A vizsgált időszak általában éves szintű. Ebben az esetben az inflációs adatot az előző év adataival vetjük össze. Ha negyedévről beszélünk, akkor azt az előző év azonos negyedévével kell összehasonlítani. Például a 2021-es év második negyedévét a 2020-as év második negyedévével. Ez azért van, mert vannak szezonalitási tényezők, amelyek befolyásolják bizonyos termékek árait.

Alapinfláció

Az alapinfláció az a mutató, amely kizárja azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyek ára nagy volatilitást mutat és torzítást okozhatnak az infláció értékelésekor. Ilyenek például a romlandó élelmiszerek, az energia és az üzemanyag. Ezzel szemben minden más kategória, mint például a lakhatás, a szállítás, a szabadidő, stb. szerepel benne.

Az a cél, hogy az alapinfláció pontosabban tükrözze azokat az árváltozásokat, amelyek nem tekinthetők átmenetinek. Ezáltal pontosabban meghatározható a monetáris politika hatékonysága az országban.

Ne felejtsük el, hogy például az üzemanyag esetében az ár jelentősen változhat a geopolitikai tényezőktől függően. Ez különösképpen igaz a kőolaj árára. Egy adott élelmiszer kínálata is befolyásolható kedvezőtlen időjárási körülmények miatt.

Ebből levonhatunk egy másik következtetést is. Az alapinfláció inkább kapcsolódik a belső kereslethez és a fogyasztói várakozásokhoz, mint a teljes infláció.

Rossz az infláció?

Az infláció következményeiről beszéltünk a cikk elején, főként a vásárlóerő csökkenésével kapcsolatban. Azonban ezen a ponton fel kell tennünk a kérdést: miért tűznek ki a központi bankok pozitív inflációs célokat, ha az infláció rossz?

Ezt több szempontból is meg lehet magyarázni. Először is, az infláció, ahogyan azt korábban említettük, több okból is növekedhet, többek között a kereslet növekedése miatt. Vagyis amikor gazdasági növekedés van és a családok jövedelme nő, akkor várható, hogy több terméket és szolgáltatást fognak igénybe venni, ami növeli az árakat.

Nézzük meg mi történik, ha infláció helyett defláció van. A fogyasztó szempontjából ez azt jelenti, hogy holnap az árak tovább csökkenhetnek. Ezért halasztja el a fogyasztást, ami a kereslet csökkenését eredményezi, ami arra kényszerítheti a vállalatokat, hogy csökkentsék, vagy akár teljesen le is állítsák a termelést, ami negatívan befolyásolja a vállalatok eredményeit. Ez a helyzet sem kívánatos.

Alacsony, de stabil infláció mellett a pénz továbbra is forgalomban van. Az emberek olyan ütemben fogyasztanak, amely lehetővé teszi a gazdasági növekedés generálását. Érdemes kiemelni, hogy az inflációs célok meghatározásával csökkentjük a bizonytalanságot, ami lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy közép- és hosszú távú befektetési terveket készítsenek.

Az inflációt akár a gazdasági növekedés következményeként, akár egy szükséges tényezőként látjuk a termelési ütem fenntartásához, úgy tűnik, hogy van egy implicit konszenzus arról, hogy bizonyos áremelkedés kívánatos. Az a lényeg, hogy ne érjünk el túl magas szinteket a korábban említett hátrányok miatt.