Tőzsde

André Kostolany egy elismert magyar befektető volt, aki világszerte a spekuláció és a tőzsdei befektetés mestereként lett ismert.

André Kostolany egy elismert magyar befektető volt, aki amerikai állampolgár lett, és világszerte a spekuláció és a tőzsdei befektetés mestereként vált ismertté.
Kostolany több millió követővel rendelkezik világszinten, könyvei pedig több mint nyolc nyelvre lettek lefordítva. Ezekben Kostolany kimagasló sikereiről és kudarcairól is beszél.
Számos egyetemen tartott előadásokat és vezetett szemináriumokat. Cikkeket is írt elismert újságokban.
Magyarországon született meg és itt is élt egy ideig, majd az Egyesült Államokba költözött. Egy időt Németországban is eltöltött, majd végül Párizsban halt meg 93 éves korában, 1999. szeptember 14-én.
André Kostolany 1906. február 9-én született Budapesten, Magyarországon.
Kostolany egy négy gyermekes magyar zsidó házaspár gyermeke volt, apja Ludwig (Lajos) Kann, anyja Kornélia Kann.
A fiatal André Kostolany filozófiát és művészettörténetet kezdett tanulni Budapesten, célja pedig az volt, hogy a jövőben zongoristává váljon. Azonban apja arra kényszerítette, hogy hagyja abba tanulmányait, és 1924-ben Párizsba, a francia fővárosba küldte.
A költözés után tőzsdei ügynökként kezdett el dolgozni Párizsban, és soha többé nem szakadt el ettől a világtól.
Andrés szakmai pályafutása 1924-ben kezdődött, amikor a 18 éves Kostolany Párizsba érkezett, hogy tőzsdei ügynökként dolgozzon.
Spekulánsként Kostolany képes volt bizonyítani páratlan tehetségét. A 1929-es Great Depression idején a fiatal befektető képes volt arra, hogy nyereséget realizáljon a tőzsdei összeomlás során, short pozíciók használatával. Ezek jelentős figyelmet irányítottak rá.
André Kostolany több, mint tizenöt éven keresztül élt Párizsban. Először Hansi Kostolany-val házasodott össze, majd elvált tőle és újraházasodott Francoise Kostolany-val.
1940-ben, amikor a nácik megszállták Franciaországot, André Kostolany New Yorkba, az Egyesült Államokba menekült.
Kiköltözése után nem sokkal, 1941-ben Kostolanyt kinevezték a G. Ballai and Co Financing Company ügyvezető igazgatójává és elnökévé. Ebben a pozícióban André Kostolany tíz évet töltött az Egyesült Államokban, várva arra, hogy véget érjen a második világháború, és ezzel együtt visszatérhessen régi otthonába, Párizsba.
1950-ben, öt évvel a háború befejezése után André Kostolany feleségével együtt visszatért Párizsba. Ezenkívül irodát nyitott Münchenben, és nyaralót vásárolt a Francia Riviérán.
A következő években Kostolany továbbra is kötődött a tőzsde világához. Sikeres befektetőként jelentős vagyont volt képes felhalmozni, amely lehetővé tette számára a kényelmes életet. Ekkoriban kezdte el megírni azokat a műveket, amelyekben beszámol a több mint 25 éves tőzsdei befektetési karrierje során aratott sikereiről; ezek a kiadványok világszerte nagy sikert arattak.
A háború után André Kostolany filantrópként nagyon aktívan vett részt Németország újjáépítésében. Fontos társadalmi körökhöz tartozott, amelyek lehetővé tették számára, hogy olyan fontos személyiségekkel találkozzon, mint Milton Friedman vagy Ernest Hemingway. Mint a pénzügyi világ befolyásos személyisége, Kostolany számos véleménycikket írt fontos napilapokban, amelyekben kifejezte gondolatait a piacokról.
Ezen véleménycikkekben André Kostolany kommentálta a központi bankok által elfogadott politikákat. Nagyon kritikus volt az aranyalappal szemben, ugyanakkor értékelte a Bundesbank álláspontját.
Később előadásokat tartott és szemináriumokat vezetett számos egyetemen a világ minden táján egészen visszavonulásáig.
Élete utolsó éveit André Kostolany a tőzsde világához kötötte művei, befektetései, cikkei, és előadásai révén, miközben kihasználta a lehetőséget, hogy nyaralójába menjen pihenni és élvezni a visszavonulását.
André Kostolany 93 éves korában halt meg Párizsban, 1999. szeptember 14-én.
Spekulációs módszere az ellentétes véleményen alapult. Felszállni a vonatra, amikor mindenki leszáll. Amikor kitör a pánik, amikor mindenki megszabadul a papírjaitól és az árfolyamok összeomlanak, amikor mindenki bármilyen áron elad, hogy korlátozza a veszteségeket, ekkor kell vásárolni. Majd amikor az árfolyamok felrobbannak, és a részvényeket még a fodrászatban is ajánlják, amikor még a boltokban is arról beszélnek, hogyan lehet pénzt keresni a tőzsdén, akkor kell mindent eladni.
Spekulációs módszere nem vette figyelembe a technikai elemzést, amit folyamatosan megvetett, minden más kvantitatív módszerhez hasonlóan. Megbízott ösztöneiben és intuíciójában. Az eredményei alapján nyilvánvaló, hogy a tőzsdei és spekulációs érzéke pozitív várható értékkel rendelkezett.
Minden híres befektetőnek voltak nagy hibái a befektetéseiben, és ez alól Kostolany sem volt kivétel. Nézzünk meg három érdekes esetet, amelyek vele történtek:
Számos megjelent kiadványa közül érdemes kiemelni kettőt: a “A pénz és a tőzsde csodavilága” és az “Tőzsdepszichológia. Kávéházi előadások”. Az első könyvben a szerző elmeséli tőzsdei spekulációs tapasztalatait, és bemutatja azt több mint 5 évtized pénzügyi piacain keresztül, összekötve Európa XX. századi történelmével. André nagy részletességgel mesél a korábbi századok spekulációs hullámairól, a tulipánmániától a déli tengerek társaságáig, valamint a XX. század csődjeiről, különösen a 1929-esről, amit teljes mélyégében megélt. Érdemes megnézni egy bekezdést a fent említett könyvből, amely a piaci csődről szól.
Az amerikaiak különösen szeretik a statisztikát, így nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hogy számokban fejezzék ki a katasztrófa mértékét:
■ 123 884 korábban sikeres spekuláns, akik eddig Cadillac-el jártak, kénytelenek lettek gyalog járni.
■ A pénzverdének 111 835 248 db ötcentes érmét kellett kibocsátania azok számára, akik korábban soha nem utaztak metróval, és nem töltötték meg gazdag zsebeiket aprópénzzel.
A 70-es években Gottfried Heller javasolta Andrének, hogy mutassa be tőzsdei tapasztalatait a nagyközönség számára szemináriumok megtartásával. A képzéseket nyugdíjas korában kezdte el megtartani főszereplőnk, és a szemináriumok tárgya nagyrészt ismeretlen volt Németországban. Az elsőt 1974 októberében tartotta Münchenben, és csak 30 ember vett részt rajta, azonban André azon képessége, hogy átadja tudását és tapasztalatait a tőzsde világáról, gyorsan elterjedt. A kb. 100 megtartott szemináriumon több, mint 15 000 résztvevőnek volt lehetősége tanulni a mestertől. Mindezen szemináriumok és konferenciák számtalan felmerült kérdést eredményeztek, amelyeket Kostolany végül közzétett az azokra adott válaszaival együtt a "Tőzsdepszichológia. Kávéházi előadások" című művében.
Mint minden nagy, világszerte elismert figurának, így neki is rengeteg híres idézete van, amelyek emlékezetesek lettek.
Ha a piacon több bolond van, mint ahány papír, akkor a tőzsde emelkedik. Ha több papír van, mint bolond, a tőzsde esik.
Amit a tőzsdén mindenki tud, az nem érdekel.
Emelkedik a tőzsde, a közönség megérkezik; esik a tőzsde, a közönség távozik.
Soha ne fuss egy villamos után és egy részvény után. Türelem! Biztosan jön a következő.
Vásárolj részvényeket recesszióban vagy válságban, mert a kormány gondoskodik a helyzet megoldásáról, csökkentve a kamatokat és beinjektálva a likviditást.
Mindig klasszikus zenét hallgatva hoztam a legjobb döntéseket a piacon.
A legfontosabb, hogy maradjunk távol az általános véleménytől. Az egyetlen módja a piaci túlélésnek az önálló gondolkodás. Csak a megerősített híreket kövessük.
Soha ne törődj a tőzsdei közvéleménnyel. Legyen saját véleményed és kövesd azt. Ha tévedsz, legyen az a saját hibád, ne másoké.
Vásárolj értékpapírokat, vállalati részvényeket, majd vegyél be alvótablettákat 20-30 évre, és amikor felébredsz, voilà! milliomos vagy.